2011. szeptember 5., hétfő

(e)Baywatch

Lelassult az életünk, csavarozás helyett többet nézegetünk, várakozunk.
Várakozunk arra, hogy a gyerekek mehessenek iskolába. Kiderült, hogy a szerda/csütörtöki iskola kezdéskor még nem fognak, az adminisztráció nem dolgozik olyan gyorsan. Jövő héten valamikor. De legalább megjöttek az otthon feladott csomagjaink - ezekre is várakoztunk jó sokat, minden teherautóra felkaptuk a fejünket - így legalább elkezdhetjük az otthoni tananyagok átvételét. Még vitatkozunk, hogy melyik tárgyat melyikünk tanítja majd, bár Zsófi harc nélkül behúzta a technika/életvitelt (pláne az ének/zenét), én meg a matekot. Kell is a gyerekeknek, mert egyre többet veszekednek, nincs mibe beletenni a bútorösszerakás után felszabadult energiákat. (Ja, Ármin a metróban csak a felső kapaszkodókon hajlandó közlekedni. Felmászik, aztán függeszkedve halad körbe. Hagyjuk, mert egyfelől ez egy liberális ország, másfelől meg hátha ebből is meg tudunk élni, ha sokat gyakorolja. Valójában persze: büszkék vagyunk rá, de ezt enyhén rosszalló tekintetekkel palástoljuk. )
Lógás, de nem úgy...
 Nagy szó: már egyedül járnak bevásárolni. Kenyér, tej, tojás intézik a 10 percre lévő kis közértből. (A leveshez a tárkonyt nem sikerült megvenni. Vitték papíron a szakszavakat, de a bolt nem tart készleten.)
Várakozunk az ebay aukciók lejáratára. Ez legalább izgalmas, sőt addiktív. Kifejlesztettünk egy héjázós taktikát. Azaz hosszas körözés után, az utolsó pillanatban csapunk le, kegyetlenül. Vagyis csak egyet, az utolsó 10 másodperben licitálunk. Persze, néha árnyékra repülünk, ilyen a ragadozó élet. Fájdalmas volt elengedni a nyomtató alá való kis asztalt mindössze 20 penny vereséggel. De nem baj, mivel jó pár napra elég táplálékot jelent az 1 font előnnyel elhozott TV. Komódok, biciklik, cipőtartók, éjjeliszekrények stb., reszkessetek, ott körözünk.

És nagyon várunk a helyi bankkártyánkra, mert anélkül sokadrangú emberek vagyunk. Várunk még szélessávú internetre, telefonra, számlás mobilra, tv-re, pin kódra, ingatlanosra... (És közben már dolgozgatunk haza ezt-azt.)
Vasárnap hagytuk a várakozást és bementünk a belvárosba. A parkolódíj mentes időszakot és a gyérebb forgalmat kihasználva belopództunk kocsival a 2. zónába és onnan metróztunk. Működött, 20-25 perc kocsival, majd 15 perc metróval és ott voltunk a legközepén. Sajnos, helyi gyűjtéssel felfedeztük a "London Bridge is falling down" dal hiteles változatát: "London Bridge and falling rain".
A dalocska annyira a fülünkben csengett, hogy bár reggel a Tower Bridge-t választottuk ki fő gyereklátnivalónak, a metróból már a London Bridge megállónál szálltunk ki. Jó tudni: ez nem ugyanaz. Szerencsére nincsenek messze egymástól, de közben megeredt az eső. Már harmadszor esett ez a permetezős, könnyű eső. Gyeplocsolásra ideális, városnézésre nem. (Ezért szép az angol gyöp, és ülnek inkább a pub-okban.)
Mosolygunk a pillérek alatt, oda nem esik be az eső

Így kevés séta, nézelődés után inkább elmentünk a Natural History Múzeumba, ahol esőmentes dinózás következett, mindenki nagy örömére. Persze, előtte kötelező volt - in memoriam Hóka Péter - egy Pret a Manger-ben kávét fogyasztanunk. Ezt a pillanatot fontos volt megörökítenünk.
A cappuccino felirat mögött

És igen, azért arra sétálva kidomborodott külvárosi létünk: ott az izgalom, menő boltok, izgi programok (koncert, fesztivál, biciklis felvonulás), emerre a nyugi és zöld. Közben fura volt rajta kapnom magam, ahogy félig turista, de félig már lakos szemmel sétálgatok: lesz mindenre időnk.
Most, hogy a hét szabadon maradt a gyerekeknek, igyekszünk többet kirándulgatni. Bár jellemző: Zsófi a City-be jutást tervezi, én meg a tengerpart térképét nézegetem. Megoldjuk.

Fontos: ide most még képek jönnek, félkész ez a bejegyzés, de Zsófi a bankban van, én meg nem boldogulok a fényképezőjével. (Nem véletlenül ő lesz a technika tanár.)
Megjött, és akkor a képek is:
Fiúszoba készül
Hosszú műszak...
Lean probléma megoldó csoport (karcsúak)

Jamie: szerintem nem is írtam, náluk a gyerekek ingyen esznek (a gyerekmenüről)




2 megjegyzés:

  1. Killeen-Kőrös Anikó2011. szeptember 6. 19:58

    Sziasztok, nahát ti már nyakig vagytok Angliában! Nagyon érdekes olvasni a beszámolódat Attila. Elképzelem, ilyesmi lenne ha kiköltöznénk Írországba. Ha Nigel megnézi ezt, szerintem el is kezdi szervezni:) Puszi Zsófinak is! Üdv, Anikó

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kedves vagy Attila, hogy már a 7. blogbejegyzésben név szerint in memoriam szerepelk, és mindjárt a Pret gasztronómiai élményével. Ez hízelgő!Remélem a felirat mögött a kávé is jó volt, bár én ott a folyamirákos rukkolás barnaszenvicset részesítem előnyben, vagy a baconost...
    Cserébe küldtem ma este Zsófi emailjére néhány napos palóznaki búcsúképet, jó lesz Mira falára kitűzni. Vigyázatok csüt érkezem Londonba, találkozzunk egy Pret a manger-ben!!! Üdv P

    VálaszTörlés