bLogndon: Miért gyűjtsünk szelektíven?

A hosszú kihagyás után tétován köröznek ujjbegyeim a klaviatúra felett. Ami elmúlt, az elmúlt, így Cornwallal kezdem.

Ide még visszajövünk így is - vitorlással

Jellemző, hogy milyen jutalom jár arrafelé a szelektív szemétgyűjtésért: a hazaindulás reggelén az összegyűjtött zacskóinkkal baktattam utcánkban – Ocenview Road, egyszer mindenki megérdemli ezt - a világ feltehetően legszebb panorámájú szemétgyűjtőjéhez. Megálltam egy kicsit gyönyörködni, elbúcsúzni, amikor alattam elkezdett forrni a víz, vagy 12-15 delfin tartott látványos, a filmekből ismerős ugrálós bemutatót. Szájtátva néztem egy kicsit, aztán rohantam a családért, akiknek még sikerült elkapni a show végét.(Kerestem, de nem láttam sehol a halakat dobáló, sípját fújó oktatót.)

Bedruthan steps - fentről, lentről hibátlan

Ilyen mesebeli hely volt Cornwall, vad tengerpartokkal, tenyérizzasztó szűk utakkal, ősi dolmenekkel és menhirekkel, mindenféle korbéli kastélyokkal és a kötelező desszert „cream tea”-vel. (Tartok tőle, hogy a gyerekeknek most éppen többet mond a Tudor, Erzsébet és Viktoriánus kor, mint az hogy Árpád-ház illetve Habsburg. Mindennek eljön az ideje. ) Szinte mindegyik napra jutott egy hosszabb-rövidebb lélekmosdató tengerparti túra a sziklákon és az aszályos homokfövenyen át. Jobbára szerencsésen kerülgettük a jövő-menő esőfelhőket is, így a felhős időben is szépen lebarnultunk. Míg mi polárban jártunk-keltünk az britek természetesen fürödtek a tengerben, és jellemzően mezítláb, rövidnadrágban futkároztak.

Sztráda hazafelé...

Egy félsziget csücskén lévő kis halászfaluban, Polruanban laktunk. A gyönyörű fekvés ára az volt, hogy az első és utolsó 15 km-t mindennap a Cornwallra annyira jellemző – két méter magas, mohával benőtt kőfalak között keringő – szűk, egy sávosnak is többször csak visszapillantó behúzással nevezhető utakon keringtünk. Miközben a család tagjai az időnként felbukkanó gyönyörű kilátást élvezték, én idegfárasztó reflexjátékot űztem a fék felett a lábammal a beláthatatlan kanyarokból felbukkanó autókkal. (Itt Epsomban azóta nagyon szélesnek tűnnek az utak, szinte pazarlás, hogy egyszerre parkolni és haladni is lehet rajtuk…)

Az autónknak végül nem lett baja, a csuklómnak viszont igen. Egy ilyen visszatolatós helyzet után rükvercben marad a sebesség, erre reagálva olyan erővel csaptam rá a váltóra, hogy meg sem tudtam mozdítani utána a kézfejem a fájdalomtól. Egy fura pózokban eltöltött éjszaka után – rossz az, aki rosszra gondol - bementünk a kórházba. Közbevetőleg megjegyzem, hogy otthon a tavalyi porcműtétem előtt évekig nem jártam orvosnál, itt meg Angliában meg minden összejön. Lassan Dr. Sharpe, az orvosunk már gyanakodhat, hogy ingyenes szókincsfejlesztő társalgási órákra járok hozzá.

Nem csak nyáron buli a tengerpart

Míg Rejtő Samuel Bronsonja a svéd kórházakat lelkesen dicséri, én az angolok esetében ezzel óvatos lennék. A várakozási idő talán még a hazai viszonyokat is felülmúlja, van ahol én is hónapos sorban állok. Csukló ügyben is ott töltöttünk két órát, amíg egy röntgen kiderítette, hogy nincsen törés. (Repült az idő, ugyanis család rákapott pókerre. Némi szülői meggondolás után úgy döntöttem, hogy az a helyes, ha ebben a játékban nem hagyjuk nyerni a gyerekeket… Azért nem a zsebpénzükre játszunk, még csak pontozunk, de tanulják a kockázatot.) A várakozás után viszont mindenki nagyon kedves volt, és klassz kis védő rögzítést is kaptam. Egyszer fagyott meg a levegő: a legelején, amikor a nővérnek a baleset körülményeit írtam le. Láttam a szemén, hogy valami nincsen rendben, nem is írja tovább, amit mondok. Jellemzően magamra húzva a probléma forrását, több különböző kiejtésével próbálkoztam a „gear” és „transmission” szavaknak, és már a körülírásuknál tartottam, amikor a visszakérdezéseiből rájöttem, hogy a jobb csuklót nem hiszi el. Felismerve, hogy más paradigmákban gondolkodunk tisztáztuk, hogy én balkormányos kocsit vezetek, és nem egy családon belüli erőszak nyomait próbálom megdumálni…

Egy a kastélyokból - Lanhydrock

Jellemző a szériámra, hogy a bpi-i munkás hetemen is ért baleset. Az uszodában szó nélkül betettek egy vízilabda kaput sávomba, fel is repedt kicsit a homlokom a csattanás után. Nem sokat segített az első nő sem, akitől a vért törölve az arcomról gyors helyzetértékelést kértem: „Úristen, három helyen felszakad a homloka és a szemöldöke is…” Tényleg megijedtem, pláne, hogy másnap prezentáltam a HR Tükör kutatás eredményeit. Szerencsére az elsősegélyhelyen lemosás után csak egy seb maradt, az meg akár úgyis tűnhetett, hogy lefejeltem valakit… Ez az imidzsem, ritkán leszek dühös, na de akkor!

A sérülésen túl gyakorlatilag egyetlen negatív élmény ért Cornwallban. Egyszer betévedtünk egy Sainsburybe, hogy feltöltsük a joghurt készleteinket, gondoltam, ha már itt vagyunk, veszek pár helyi ale-t is. A kb. 100 fajta sör között egyetlen cornwalli sem volt… Ez rádöbbentett a nézőpontok különbözőségére: az itt Epsomban lelkesítő a világszintű kínálat, ott Cornwallban inkább kiszorító, elnyomó hatású. Szerencsére a pub-okban még a lokális sör a menő. (Fura kanyar, aztán az itthoni Sainsburyben már kaptunk cornwalli sört… Amúgy csak javasolni tudom!)

Ahol a part szakad... - Land's End

Cornwall mellett kicsit Devont is érintettük, odafelé kőzeteket – na jó, jobbára köveket – gyűjtöttünk a mesés nevű Jurassic tengerparton, és jót sétáltunk a hangulatos plymouthi kikötőben. Visszafelé pedig a ködös, esős Dartmoor lápvidéken túráztunk és vad pónilovaztunk. (Itt játszódik a Sátán kutyája, igazán illő hangulatban jártunk ott.) Éppen rókavadászat is volt, a kopár domboldalakon gyönyörű látványt nyújtottak a vágtató lovak a kutyák nyomában. Ez most éppen tiltott tevékenység, ennek ellenére jó sok ember bámulta őket, nem hívták a rendőröket. Azt gondolom a többség azért nem a rókákkal van…

A szünet gyorsan eltelt, újra iskolaidő van, de a gyerekeken most már semmi feszültség nem látszik, örömmel jönnek-mennek. Cornwall-ban is jó volt látni, ahogy egyre bátrabban beszélnek idegenekkel is angolul, természetesen használva a például Sir megszólítást, ami nekem, azért nem jönne a számra. Miróka már angolul csacsogva adja elő magánszámait az autóban. Autórádió műsorvezetőt szokott játszani, akit a többiek felhívhatnak telefonon…

Cream Tea - a híres dél-nyugati cotted cream-mel

Az iskolában is már meg tudják mutatni egyéniségüket, így mindegyikük megtalálta az illő helyét. Liliről másolják az órai feladatokat a körülötte ülők, illetve kiválasztott diákként nyilatkozik az iskoláról egy vizsgálóbizottságnak. Míra a perifériáról bejutott a barátnői cselszövések és klikkek sűrűjébe, már hozzájárnak a többiek szívfájdalmaikat kiönteni. Ármin pedig az osztály bohóca szerep mellett a Chealse drukker tábor fő szervezője. A tegnap esti - valljuk be szerencsés – Barca verést is megfelelő sálban, sapkában és mezben izgulta végig. Jó ütemérzékkel kaptam jegyet május elejére a Chealse-Newcastle meccsre is, előre is elnézést kérek a női olvasóktól. És amit, speciel soha nem gondoltam volna leendő fiamról: a krikett csapat legjobb ütője! Hiába, ősi magyar játék.

A kertünk alatt kifeküdtek a csajok - Polruan

Az angol néha már a magyar kárára is megy, észrevettem, hogy Míra és Ármin hajlamos lett a ragokat – ban, ben stb. – külön írni. Végül is igazuk van, amennyire tudom, a magyar elég furcsa nyelv ezzel az toldalékos ragozással. (Izgulva várom azt a pillanatot, amikor aztán a szavak elé helyezik őket: „on asztal”… Ki leszünk rúgva az otthoni iskolából szeptemberben.) A számaik és a matematikai szimbólumok írása is angolosodott, például a tizedesvessző helyett pontot tesznek, ráadásul nem alul, hanem a számok középmagasságában.

Lili osztálya a spanyol és a német után most franciául tanul 3 hónapig. (Így már némi tapasztalat után választhatják ki, hogy a jövő évtől melyik nyelvben akarnak jobban elmélyülni.) Az első órán hamar kiderült, hogy az osztály mind a franciákat, mind a nyelvüket nagyon utálja. A tanárnak már lehetett hasonló élménye, mivel gyorsan rögtönzött egy órát a sztereotípiákról: mit is gondolnak az angolok franciákról, és viszont. A sok nevetés nyilván segített kicsit közelebb kerülni a nyelvhez.

Egy másik St. Michel - a franciák alapították - apálykor olcsóbb a belépő

Családi génjeink érdekes keveredése érhető tetten Miróka legújabb történet szerzeményében. (Egymás kezéből szedik ki a számítógépet, meséket írnak, és prezentációkat készítenek, persze van, aki a fociról, van aki a világegyetemről…) Míra történetének szereplője egy balesete óta kerekesszékes kislány. A balesetben ráadásul meghalt a testvére, apukája pedig kómába került. (Ez a megfeszített érzelmi helyzet tuti Zsófi génjeiből jön.) A történet során azonban a következő diagrammal szemlélteti érzelmei változását arra a hírre, hogy apukája felébred a kómából: „Hogy mit éreztem? Nézd meg a diagramot ! Nem gondolkodtam, egy dologban biztos voltam, meg akarom nézni őt!”