Alien soup és placenta pie

Alien leves helyett: Jamie killer olivája*

Folytatódnak a családi gasztro hetek, időnként váratlan fordulatokkal fűszervezve.  A Lovelace iskolában például meghaladták a Jamie recepteket: a heti „big writing” során alien (űrlény) leves összeállítása volt a feladat. Fejlődő szókincsüket jelzi, hogy Míra levesébe például aprított patkányfog is került. A következő recept előtt kötelességem felhívni a figyelmet: ha valaki esetleg a reggeli croisson mellé olvassa a blogot, most tartson egy kis szünetet a falatozásban (vagy az olvasásban)! Liliék egyik tanára ugyanis arról mesélt, hogy szülése után a méhlepényt egy pie-ba sütötte bele, majd meghívott barátnőivel együtt fogyasztotta el jóízűen. (Az interneten találtam ehhez, az egyes kultúrákban bevett szokáshoz fényképeket is, de úgy döntöttem eltekintek az illusztrációtól, aki kíváncsi keressen rá maga.) Némileg megnyugtató hír: minderről nem háztartás óra következő feladatának megbeszélése kapcsán, hanem Human/Social studies foglalkozáson volt szó. Ezek után a ma várható rántott sajtos ebéd elég szürkének tűnik, de legalább jóllakunk…

Jófajta pub kaja

Túl vagyunk e heti társas programunkon is: tegnap volt Ármin foci csapatának szülői „get together party”-ja. Először a helyszínről érdemes megemlékezni, hiszen életünkben először voltunk igazi angol klubban. Andy, a manager klubtag, így az ő vendégeiként léphettünk be erre az exkluzív helyre. No azért nem egy süppedős bőrfoteles, libériás inasos enteriőrt érdemes elképzelni… Sőt, örömmel jelentem, nem csak otthon futhatunk bele SZOT üdülő hangulatú – és szagú - vendéglátó helyekbe.  Egy inkább alsó középosztálybeli klubról van szó, amelynek fő szervező elve, mint megtudtam, meglehetősen egyszerű: az ilyen kvázi szövetkezeti rendszerben üzemeltetett kocsma jóval olcsóbb, mint egy normál pub.

A partin szokásos mintánk ismétlődött, a nagy közös bekiabálós, csipkelődős közbeszédben nehezen tudunk még részt venni, eléggé koncentrálnunk kell a poénok lehalászásához is. A periférián, kisebb körökben viszont nagyon jól elbeszélgettünk mindenkivel. Kiderült például, honnan származik a fő motivációs speaker apuka karizmája: „civilben” rendőr a foglalkozása. Az már más apukák csipkelődő megjegyzései alapján rajzolódott ki, hogy egyben komoly „futballhuligán” is lehet, vérmes Tottenham bérlettulajdonos.

A test test elleni küzdelem kihívásairól - Boomer és Dávid (Ármin)

Jellemzően sportos családokról van szó, van ahol még a lánygyerek is focizik. Amúgy is meglepődve hallgatták, hogy Magyarországon nem működik ez a rendszer, ahol szinte minden iskolás fiú rendszeresen jár foci vagy rugby edzésre, és aztán meccsekre hétvégén. Hogyan tanulják meg a csapatjátékot, összjátékot, a testi küzdést, a párharcok kezelését?

Elkezdődött a kedves nyomásgyakorlás is ránk: ugye nem megyünk vissza Magyarországra augusztusban, hiszen Árminra szüksége van a csapatnak. Akár általános személyiségfejlődési szintre is emelhető, ahogy Ármin játékát – velem egyetértve – látják: a benne lévő tehetség – lát a pályán! - kibontakozását most még visszafogja az ütközéstől, a fájdalomtól való félelem. A játék tapasztalatából jöhet majd rá, hogy az ütközés utáni esetleges fájdalom sokkal kisebb gond, mint a visszafogás és aggódás előtte. A csapat a pályán is egyre jobban összeáll, e hétvégén a tabella második otthonából jöttünk haza döntetlennel, zuhogó esőben, igazi sárdagasztó és férfias küzdőszellemet érlelő meccsen.

Jamienél a gyerekek erről kukucskálhatják ki a gyerekmenüt*

A buli végén megható volt videón látni Andy családja férfitagjainak spontán ír táncát apósának temetésén. Nem tudom máshol mennyire megszokott dolog temetésen táncolni…

Ahogy megszoktuk, a tanuláson kívül társas eseményként is funkcionálnak angol óráink. A társalgási óra tanárunk például az előző hetet Hévizen töltötte teleléssel. Nem gondoltam volna, hogy a Hotel Carbona papagájai jönnek szóba egy társalgási óránkon, az angol társadalom generációs problémái, valamint a pénz által elérhető boldogság között elvegyülve.

Aranyos sztorit hozott a szomszéd tanárunk, Jackie is. (Őt eleinte Lili fogadta a legnagyobb lelkesedéssel. Amikor a csengetésére Zsófi egyszer felkiabált nekem, hogy megjött Jackie, Lili nagy örömmel rohant ki, azt hitte valami ajándék dzseki érkezett az e-bayről.) Kiderült, hogy az olimpia Jackie egy nagy álmának megvalósulását is jelentheti. Na, azért nem aranyéremre utazik, viszont szeretne szerepelni a nyitó és záróünnepségen. Az olimpia szellemében bárki bejelentkezhet a sok ezer szereplős táncos élőképekben való részvételre, nem feltétlen kell professzionális háttér sem. Eljött hát Jackie ideje, aki már túl is van egy egész napos, az olimpiai faluban megrendezett, s így már önmagában is nagy élményt jelentő meghallgatáson, ahol, még tolószékes jelentkező is volt. Mondta, hogy a rögtön tudni fogjuk - még a szomszédban is - ha beveszik, elég zajos lesz az öröme…

Az órán egy régről, és persze másként ismerős – bár ki tudja -, dilemmára is ráláttunk. Itt is többféle zászló használatos: az egyesült királyságos „union jack” mellett ott van mindegyik nemzet sajátja is. Az angoloknak ez kevésbé probléma, náluk jól megfér a kettő, de például a skótoknál ez halálosan komoly ügy: patikamérlegen kiegyensúlyozott szabályozások léteznek arra vonatkozóan, hogy milyen típusú épületre, milyen alkalommal kell a skót és mikor a királysági lobogót kitenni, ha esetleg csak egy zászlótartó van. Egyre inkább látom errefelé is a nemzetiségi alapú egymásnak feszülést, kíváncsi leszek a skót népszavazásra. Érdekes lenne, ha a „kenyér” helyett más motiváció nyerne…

Megszerették az iskolában, itthonra is kértek egy írótáblát

Folytatódik a Sunday Times diadalmenete, bejön az egész családnak. E héttől saját példányt veszünk, így délre már Ármin is a Chelsea edző leváltását követelte a kapcsolódó cikket elolvasva. (Mire végére értem a blognak, ez már be is következett...) Én magam az angol szleng történetbe mélyedtem bele: a bullshit szót pl. már 1915 óta használják, azaz nem feltétlen a tanácsadó szakma elterjedéséhez kötődik. (+ Előrejelzem a következő, otthon is várható gasztró divathullámot: micropub!) Míra nyílván a divat szekciót lapozgatja, Lili pedig az „Art” házifeladatához keresett kivágható anyagokat. (Zsófi ma újra hazarepült dolgozni, azóta már skype-oltunk is Lili rakott szoknyájának - egyenruha! - vasalási know-how-jának ügyében.)

Újabb mérföldkő az angol tanulásban? Egyik este Ármint már angolul hallottuk álmában motyogni. A Jóbarátok újranézését is megkezdtük angolul – 10x-re is jóízűeket nevetek -, azért magyar felirat még szükséges. Máshol sem megy még minden gördülékenyen: Lilinek most hónapok után derült ki, hogy amikor tornaóra előtt le kell adni nyakláncokat, karkötőket, akkor nem vollyballs-t, hanem valuables-t kérnek. Gondolkodott rajta eleget: errefelé hogyan kapcsolódott össze a röplabda az ékszerekkel. Töpreng egyik osztálytársa származásán is. Mindkét szülőből ugyanis csak a szeme látszik: anyukának a ruha és a fátyol, apukának pedig a nagy szakálla miatt… (Afganisztánra tippelek.)

Leendő vityillónk Cornwallban - óceán az ablak előtt

A hétvége jórészét Cornwall – egyelőre még csak online – megismerésével töltöttük. Meg is találtuk a tengerparti kis cottage-ünk, ahonnan majd egy héten át bejárjuk ezt a gyönyörű, Új-Zélandot idéző vidéket. Már most tudjuk, imádni fogjuk azt a tájat, csak a napsütésért kell fohászkodnunk.

Sajnos, más helyfoglalás is megtörtént már. Az olimpiai időszakra való tekintettel már most megvettük a gyerekek augusztusi hazatérő repülőjegyét. Nehéz elhinni, hogy egyszer vége lesz itteni életünknek, fájó szívvel nézegettük az időpontokat, igyekszünk gyorsan elfeledkezni róla…

Zsófi repül a sötétbe, bele-fele

Ha eddig esetleg nem tudtuk volna, a karácsonyra megérkezett mobiltelefonok egyértelművé tették, hogy melyik gyerekünk a legextrovertáltabb. Adatorientált kutatóalkatként megszámoltam: Ármintól és Lilitől összesen 10 hívást kaptam februárban – leginkább: mikor érek már oda értük az iskolába -, Mírától viszont 24-et. Istenem, annyi minden fontos történik, amit szeretne megbeszélni velünk… Ő az igazi, született Csacsogi lány.

(Már utószóként: vacsoránál kiderült, hogy Míra és Ármin is úgy gondolta, hogy Washington egy Szombathely körüli kisváros, mivel állítólag a vonaton valami ilyesmit szoktak bemondani egy megállónál. Vas-vas…, all the same)

Zsófi tortája alkoholistáknak: rumos csokoládétorta passion fruit-tal

(* cc: Hóka Péter Jamie's-beli fényképei - a művész előzetesen igénybe vett utólagos engedélyében bízva)