"Szerelem, szerelem, már megint izzad a tenyerem" (A céda imbUszkulcs)

Még mindig a fészekrakás körül csivitelnek gondolataink. Már minden minősítő jelző nélkül írom, hogy volt még egy kör Svédországba. Kicsinyes bosszújuk foci győzelmünkért abban merült ki, hogy a lányok emeletes ágya hibás termék volt. Ráadásul interneten, telefonon reménytelen elérni őket, mint sok más szolgáltatót is. (A feltöltős mobilkártyánk gyakorlatilag azzal fogyott le, hogy zenét hallgattunk a különböző ügyfélszolgálatokon...) Megoldottuk, ma már mindenki rendes ágyban alszik.
A folyamatos bútoráradat miatt még jelentős a gyerekmunka aránya: az ipari forradalom korszakának szintjét talán már elhagytuk, megérkezve a 90-es évek török nike üzemek szintjére. Viszont nálunk legalább lelkesek a szorgos apró kezek, az a minimum, hogy saját bútoraik összeszerelésében főszerepük legyen. Megnyugtató tudni, hogy jó eséllyel ebből akár meg is tudnánk élni. (És sok-sok magyar felső vezető álmát váltanánk valóra az asztalos mesterséghez való közeledéssel.) Judit, természetesen szállunk rendelkezésedre is.
Ma már rajtam kívül mindenkinek lett biciklije is. Ennyi nem is fér fel a kocsira, így Zsófi és Lili már azon indultak vissza. (A feszültségkeltés kedvéért: még nem értek haza, de bízunk bennük.)
Vagyis zajlik az ebay figyelés, elemzés, elkezdtem gyártani kedvenc kis összehasonlító excel tábláimat: tv, printer, valami kis fiókos szekrények. (Azért már mást is olvasnék szívesen, nem csak hirdetéseket.)
Egyre többet sétálunk: gyönyörű napos időnk van, és az ajtónkon kilépve hatalmas parkok jobbra-balra. A Clarendon Parkról, ahol lakunk még biztosan sokat írok majd, mivel ennek a hangulata tette egyértelművé, hogy tényleg jövünk. Már Epsom maga is zöld, hangulatos, emberméretű (2 éve Anglia legjobb lakóhelyének választották), de a parkunk ezen belül is zöld sziget. Egykori kórház és kísérő épületei lettek átalakítva. Csendes környék, hatalmas, gyönyörű öreg fákkal. A szomszéd sarkon egy pálmafa is van... Kisétálva állatfarm, golfpálya és lovarda a közvetlen szomszédságunk. Folyt köv., addigi is pár kép:

Házunk: Míra szőrije szellőzik a nappali ablakában.

Zsófi bemutatja, hogyan nem szabad belépni a helyi boltba. (Tényleg felirat tiltja a kapucni felhajtást.)

Szomszédság balra

Szomszédság jobbra

Nagy hír: megkaptuk az iskolákra is a visszajelzést. Míra és Ármin mennek az első helyen választottra (Lovelace Primary). Lili kicsit szomorú, mivel végül nem került be a várólista első helyéről a CCC-be. A 2. helyen választottra viszont igen: Epsom and Ewell High School. Ez legalább közelebb van, pár perc biciklivel. Lili jövő hét szerdán, a többiek csütörtökön kezdenek. Indulhat az iskolai formaruha vásárlás.
Lassan-lassan végére érünk majd az ügyintézős, berendezkedős időszaknak, elkezdjük felépíteni a normális életritmusunk. Már ki is néztem az uszodámat. És bárki jön majd hozzánk vendégségbe, kávétejszín a belépő! Találtunk egy single cream nevű helyettesítő terméket, de nem ugyanaz az élmény mint a bio a körforgalmas cba-ból.(Jut eszembe: Kellemes vasárnap jó reggelt, Barbara, remélem, nem hűlt ki a kávéd a blog végére!)
Viszont a smoothie-k, na abban tobzódunk! És persze imbuszkulcs, csak mindig a kaján jár az eszem szerelés közben...

Happy end nincs? De igen: Zsófi, Lili is hazaért a biciklivel :)

U.i.: Zsófi  külön kérésére még egy fénykép, megnyugtatandó a nagymamáknak: a gyerekek esznek, és nem már nem is földről.

Ikea, te céda!

Ismét későn, csak életképszerűen a mai napról.

Még mindig várjuk az otthon feladott dobozainkat, sok-sok zoknival (jelenleg ez a szűk keresztmetszet), talán holnap megjönnek.
Megjött viszont az Ikea home delivery, de roppant hiányosan, bár így is jókora adag volt. Aztán kiderült, hogy egy részét tényleg ők felejtették le, egy másik részét egyszerűen meg mi hagytuk ott az üzletben (szerencsére még a fizetés előtt). Öt kocsitornyot tolva nem tűnt fel, hogy valahol elhagytunk egy hatodikat, ráadásul a legnagyobbat. Hát visszamentünk ma este, okosan 8-kor, hogy újra összerakjuk azt a nagy kocsit. Sikerült. Bár a felnőttek még mindig polifoamon alszanak. Majd holnap, ha újra eljő a home delivery...
Amúgy a mai program: imbiszkulcs hegyek. Azaz séták mellett sok-sok szerelés. Ismét le a kalappal a gyerekek előtt, odatették magukat, ráadásul úgy tűnt, hogy még élvezik is. Van eredmény: székeken ülünk, asztalon eszünk. Kicsit fura, de egész jó.Most, hogy túl vagyunk az alapfelszerelésen, elkezdtük nézni az ebayt - bicikli, tv, kisebb bútorok majd onnan jönnek, indul a vadászat.
Tanuljuk az itteni életet: Zsófi túrja a szomszédos szemétládákat. Holnap van a heti szemétszállítás, és próbáljuk értelmezni, hogy a rendelkezésünkre álló 5 dobozban, ládában, mit hogyan gyűjtsünk. (Az önkormányzattól kaptunk részletes leírást, de igazi trénerként tapasztalati tudásra törekszik, az elméleti nem elegendő.) Elég fura rendszer van, többféle papír van megkülönböztetve, időnként vegyesen üveggel. Ráadásul hetente egyszer jönnek, és nem is mindenért. Az alap/vegyes szemetet például  csak két hetente viszik el.
Érdekes látni, hogy a gyerekek milyen stratégiával építik a biztonságérzetüket. Lili nagyon ott van az angolon: sasol minden párbeszédet és feliratot. Kiderült, hogy hihetetlen nagy passzív tudása van, mindig leveszi a lényeget. Folyton kérdez, minden kaja dobozt végig olvas, mielőtt megeszi. Már kifejezetten várja az iskolát, látszik, hogy ő éli meg legtudatosabban, látja a lehetőségeket.
Ármin felfedez. Magányos felderítő túrákat végez a környéken, messze elcsatangolva. Az embereket kikerüli, de már ismeri a helyi csapásokat, ő akar járni a boltba bevásárolni. Míra kapcsolatokat épít: boltokban integet más gyerekeknek, ő fogadja a szomszéd nénit, amikor mi nem vagyunk itthon (csak a mother szót érti a kommunikációban, de megoldja a helyzetet). És viszi a szórakoztatás vonalat: a 73. szóviccet gyártja le, és nem csügged az alacsony találati arányon. Be nem áll a szája.
És pörögnek ezerrel, még most is sutyorognak, mikor ezt írom. Élvezet látni őket, persze levéve, amikor az idegeinken pörögnek, miközben ügyeket oldunk meg. A mai nagy örömük: otthon a többiek elkezdték az iskolát, ők meg még szabadok.
Ma jó idő volt!! Hétvégén bemegyünk az igazi Londonba, a belvárosba kicsit turistáskodni.

My name is Ikea (Friends)

Gyors bejegyzés lesz, hiszen küzdelmes, ámde sikerekben gazdag napot hagyunk magunk mögött. Reggel a gyerekek bejelentették, hogy intézzük bátran magunkban hivatali ügyeinket, ők inkább felfedezik új házunkat.
Sokáig úgy tűnt ördögi körbe kerültünk, régen éreztem magam ennyire körön kívül állónak. Minden szolgáltató minimum angol hitel kártyát kér tőlünk, és hosszas egyeztetés után páran már elfogadják a folyószámlát. Folyószámla nyitáshoz viszont már kéne egy befizetést/számlát felmutatunk. (Sőt az egyik bankban kijelentették, hogy nagyon elfoglaltak. Kaptunk péntek 1-re időpontot, akkor hajlandók legközelebb vevővel tárgyalni...) Mindenki megértő, de mindenki hajthatatlan. Végül Zsófinak sikerült rést ütnie egy jólelkű council tax officer szívén: az egy hetes procedúra helyett rögtön kiadta a csekkünket, és futhattunk vissza a bankba. Ők nem akarták elhinni, azt mondták, hogy ilyen még nem történt, hogy valaki rögtön kapott ilyent. Innentől Epsom lábaink előtt hevert: van bankunk, mobil kártyánk, internet/telefon/tv előfizetésünk (azért ezek beszerelése még eltart egy ideig), sőt felvettek minket a választókörzetbe is. Mulattunk, mivel még vasalót és szemetesládát is vettünk.

 Így mehettünk Lili születésnapját is ünnepelni, a helyi Jamie étterembe. Nem puccos, de finom és hangulatos. Különleges volt az oliva jégen, de igazán a desszertek hengereltek: a képen Lili az ultimate brownies-ban merül el:

(Legyen hát Kriszti nyereménye egy Jamie meghívás!)
Nagyon bátrak, és perfekcionisták voltunk, mert ezután még elindultunk 13 km-re lévő Ikeába. Csúcsforgalomban nem teszünk többé ilyent. 100 perc volt, ami percenként 130 métert jelent. Maratonista barátaink (Ági, Péter) ennyi idő alatt kétszer oda-vissza lefutották volna. De aztán odaértünk, és beindult a fogyasztói züllés: ágy, szék asztal, tányér stb.... Pár perccel a 10 órás zárás előtt szabadultunk, a nagyját holnap szállítják ki.
Az alábbi képen Zsófi stílusosan éppen a legolcsóbb íróasztalon harmonizálja vágyainkat a büdzsénkkel. (És nem fordítva.)

A gyerekek hihetetlenül ügyesek voltak: keresték, döntöttek (mármint mit akarnak, bár Mirácska üvegpoharat is), emelték, húzták, tolták, amikor, amit kellett. Hazaértünk, kidőltünk. Holnap lazázunk, sétálunk, kiengedünk, azt hiszem megjöttünk, elkezdjük élvezni. Na, de most már hívogat a polifoamos pihi-puhi ágyunk.

A végére a nap kérdése: mire használjuk a nappali, a konyha valamint téli kert között lévő szobánkat? Átjárónak nagy, étkező már van a a konyhában. Mi az a funkció, amire egy decens nagycsaládnak szüksége van a lakás közepén??

(Ja, jut eszembe, Ármin már leszedte a szomszéd almáit, és felmászott minden kerítésre és póznára a környéken. Kezdenek megismerni minket.)

6 Monro Place, Epsom

Itt ülünk a házban, a földről esszük a sushit. Azaz simán ide értünk, sőt már teszünk/veszünk, szervezünk, egyeztetünk. Minden nagyon bonyolult, viszont mindenki nagyon segítőkész. Valahogy, valamikor lesz bankszámla, telefon, mobil, tv, broadband. De semmi sem úgy, annyiért, onnan, ahogy eredetileg, az internetről gondoltuk. Holnap kavarjuk tovább.

A nap legaranyosabb pillanata: reggel eléggé kialvatlanul futunk a komphoz, hogy korábbra hozzuk a jegyünket. Miróka próbál csevegni, viccelődni, eléggé visszhangtalanul. Nem hagyja magát és dacosan megjegyzi: "És hol van itt  vidámság??" Arany virágom.

A nap sikere: Zsófi és én nyomtuk a balkormányos vezetést a jobbkormányos világban, és eddig - persze izzadságszagú koncentrációval - meglepően jól megy.

A nap döntése: Lili eldöntötte, hogy összeköltözik Mírával, feladja a saját szobás létet. Mint Lili döntései általában, ez sem volt elkapkodva  - 1 éve zajlott -, viszont le a kalappal. Most is ott csacsognak összebújva. (Persze a polifómon, a földön, mint mindannyian. Most még pár napig így lesz.)   

A lakás nagyon rendben van, csak nincsen konnektor egyetlen fürdőszobában sem, és teljesen üres. Elkezdtük feltölteni, a hűtőgépet már sikerült is. Illetve megvettük a nespresso kávégépet is, holnap már jókedvűen ébredünk.

A gyerekek elképesztően pörögnek, a kétnapos utazás alatt felhalmozódtak az energiák. Ez nagyon jó, amikor segítéssel, pakolással, játékkal vezetik le, nehezebb, amikor rohangálással, veszekedéssel és kiabálással. És sokat ölelgetnek minket, kérdezgetnek az iskoláról. Beindult az angolra hangolódás is, hegyezik a fülüket, kísérleteznek.

A szomszédok mindkét oldalról már be is jelentkeztek, szimpatikusak. Kapcsolatépítési céllal hoztunk magyar borokat, remélem nem rontják a hitelünket. Én viszont ausztrál shirazzal koccintok most minden kedves olvasónk egészségére!

Dunkerque - zihálta utolsó lehelletével a blogger

Gyors szolgálati közlemény: Helena kérlek, frissítsd a hálón a cv-met, ugyanis 20:45-re eljutottunk ide Dunkerque-be, ahonnan holnap a komp átvisz minket a csatornán. Erős napunk volt, amit a gyerekek nagyon klasszul viseltek, és Zsófi is hozzátette a magáét a vezetéshez - valamint a gyerekek szórakoztatásához is a Családom és egyéb állatfajták hosszas felolvasásával.
Mai program: 1550 km, amiben volt Bécsi szelet, Linzer torta, Nürnbergi mesterdalnokok, Bonn-bon (ez fájt ügye?), Maastrichti szerződés. A siker egyik titka: miután tegnap nagy küzdéssel felpakoltuk, végül is az ebay böngészése után mégis inkább otthon hagytuk a bicókat. Így azért gyorsabb volt.


Élmény: Ezernyi a kamion, de legrosszabbak a camperesek. Ha a kamionos kimegy előzni, akkor a szakmai etikának megfelelően csak egyet előz, ami max. 3-4 perc. Ha a camperes kimegy, akkor ő lelkében feltámad a személygépkocsi vezető, aki végre otthonra talált a belső sorban, és nekiáll az egész sort előzni, 15-20 percig. És persze, én is leszek még camperes.  

Holnap kardozós, partra szállós napunk lesz, fáradtan, de lelkesen készülünk. Köszönjük a sok drukkot és like-ot.

Battila

Rózsa és Türelem

3,..2,... Itt tartunk most. Blogilag meg még itt sem. Valahogy így:

Na jó, inkább így:

Még egy tippversenyre futja: Meddig jutunk el első nap a hajnali indulás után?

1. Győr (Kétszer visszafordultunk valamiért, és leestek a biciklik hátulról.)
2. Linz (Ez már megtörtént velem, máig fülemben cseng az osztrák autómentő hitchcocki mondata: "Lichtmaschine ist kaputt." Bízom benne, hogy a francia autóipar jobban teljesít, mint a tervgazdasági.)
3. Németország bárhol (Elbuktunk a német autópályák felújításai és a kamionok között.)
4. Belgium bárhol (Cél, büszkeség, jóleső fáradtság.)
5. Dunkerque körül (Beírom a CV-mbe és mindent visszaszívok, amit valaha gondoltam, mondtam a Grand Scenicről.)
6. Anglia (Megtaláltuk a magassági kormányt.)

Naggyon türelmetleneknek múltidézés: http://3honapwlb.freeblog.hu/
És előre is köszönjük minden családtagnak, barátnak, kollégának és üzletfélnek, aki ezt a londoni egy évet elviseli, elfogadja, megérti, támogatja!

Na most aztán gyorsan vissza, pakolni...

Battila