„In the sticks”

Kedves karácsonyi ajándék - rövid összefoglaló az eddigiekről

Akkor valamelyik sötét folt lehet Epsom

Azaz újra „itthon”, Epsomban. A kifejezést a szomszédtól tanultuk az első társalgási angol óránkon. Valami olyasmit jelent, hogy a pusztában, mivel Epsom már éppen nem Londoni kerület, hanem „poros vidéki kisváros” Surrey megyében. Az órát élveztük, célkitűzésünk, hogy az angol mindennapokat, és a mindennapi beszédstílust minél jobban megismerjük. Most a karácsonyi ünnepekről beszélgettünk, beazonosítva a nem kevés különbséget a két ország szokásai között: megfejtettük a boxing day rejtélyét, értetlenkedve empatizáltunk az üdvözlőkártya írására irányuló szociális nyomás kapcsán.  Szimpatikus volt, hogy Jacquie az igényeinkre hangolódva újraírta az internetről gyűjtött anyagokat a saját „mindennapos” szóhasználatával. Így aztán tényleg keveredett bele nyakatekert mondatszerkezet is: „Cards are not seen to just be sent…” Nem valószínű, hogy valaha is ilyen mondatkezdet buggyan majd ki – azt hiszem ide a „hamvas” jelző kívánkozik a folklórban - ajkaimról.

A költői nevű Waverly Abbey - az egyik első cisztercita kolostor

Nyelvi téren találkoztunk nem éppen turistabarát helyzettel is. A hétvégi pub – azért kolostor és várrom is belefért – túránk során olyan helyre ültünk be, ahol a WC-k ajtaján a következő felirat köszöntött minket: rams/ewes. Szerencsére nem volt annyira sürgős a dolgunk, így az android fordító még időben segített: kosok és anyajuhok. Persze, a Pub neve Shepherd’s Flock volt, innen ez a „nyájas” – maradva a folklórnál - fogalmazás. (Aztán már magamra dohogva rájöttem, hogy persze hány háborús filmből, könyvből ismertem elvileg ezt szót a faltörő kos miatt…) Az itt vasárnaponta hagyományos roast (sült hús) viszont mindenkinek ízlett a pubban, és kóstoltunk egy új helyi ale-t is. Tea néven futott, és az ízt leszámítva a hasonlóság tényleg megtévesztő volt. Innentől viszont kicsit gyanús az angolok tea mániája, már nem is annyira egyértelmű, mi kerül a csészékbe 5 órakor…

Elbocsátó szép üzenetek Miróka karján

Egy más jellegű túra: jó pár hónap után eljutottunk az orvosi bejelentkezéshez is. Szókincsünk peremvidékén egyensúlyozva hosszan értelmeztük közösen az orvossal a gyerekek oltási könyvét. (Most már legalább a kullancsot is megtanultuk, amúgy ez erre felé nem tűnik komoly veszélyforrásnak.) Sorsszerű találkozónk volt viszont a nurse-szel, aki az adatainkat felvitte. A címegyeztetésnél mosolyogva jelezte, hogy ő volt az első lakója a házunknak, vagyis az általa választott csempék és csapok között éljük most napjaink. A vérnyomás és örökletes betegség kérdések így váratlanul lakberendezési és hűtés/fűtés dilemmákkal vegyültek. (Zárójelben jegyzem meg, hogy bár mostanában tényleg elég sokszor kerülünk akár BBC címlapra is, a Hungary név betűzése, megjegyzése sokaknak gondot okoz: a nyilvánvaló hungry tévedésen túl, mindenféle magánhangzók keverednek oda/vissza, illetve pont a nurse még Bulgary-val is hajlamos lett volna keverni. Kelet, kelet, all the same.)

Ez hiányzik a Lovelaceból...

Beindult újra az iskola is. Bár első reggel volt újra nagy izgulás, feszültség – hiába, túl jó élmény volt pár napra a régi barátokkal, tanárokkal találkozni otthon – azonban már az első nap mindenki mosolyogva jött haza. Bár az angolban szemlátomást visszaesés mutatkozik a kihagyás után – nálunk is… -, de a témák érdekesek. Liliéknek például a ferrero roche-n keresztül mutatták be a földgömb belső szerkezetét. Az ehető demonstrációs tárgyaknak nyílván mindig nagy sikere van.
Ármin már a Chelsea szerelésében ment edzésre, beérett a lokális nyomás. A földrajzi meghatározottság miatt a környéken némi Tottenham elhajlás mellett egyértelműen a Chealse a menő. (Normaépítő jelleggel Liliéknél a tornasorból csak azokat engedte el az óra végén a tanár, akik a kedvenc csapatod kérdésre ezt az egyetlen helyes választ adták.) Árminék edzésén megjelent egy új srác, aki egy jóval magasabb osztályú csapatból szorult ki, egy korosztályos sztár leigazolása után. John, az új srác, viszont nálunk hozott be más minőséget a játékba: sikeres hajrát jósolok a csapatnak. A mozgásában érdekes volt azért megfigyelni egy új foci mémet. Minden rögzített rúgás előtt felvette azt a jellegzetes terpeszbe állós összevont szemöldökű lőpálya tervező pózt, ami c.ronaldo sajátja. (Rodin gondolkodó embere álá foci.)

Angol január: virágzó fa a Lovelace udvarán

Újbóli akklimatizálódásunk ez irányban zökkenőmentes volt. Budapesten akadtak inkább gondok: összesen kb.500 métert vezettem balsávban. Egyszer mondjuk Velence főutcáján, szerencsémre a jobb sávban jelent meg az első autó. Emellett minden alkalommal megtorpant a kezem a szemetes felett: az ételmaradékot tényleg eldobjuk a vegyes szemétbe? Ez most már olyan természet- (avagy civilizáció) ellenesnek tűnik. Jut eszembe, jó hírek az ökofronton: itt már gyűjthetjük a Nespresso kapszulákat újrahasznosításra. Érdemes utánanézni, a web-en azt írták, otthon is várható.
Nagy élvezettel merülünk bele újra itteni életformánkba. Úszunk a David Lloydban, licsi-re alkudunk a piacon, reggel smoothie-val törüljük ki az álmot a szemünkből, majd gránátalmalével oxidálunk, ebédre marokkói leves után thai főétel következik, esténként pedig könyvespolcot vadászunk az ebay-en, köszönhetően a karácsonyi ajándékoknak. (Közben azért most elég sokat dolgozunk is, hála az otthoni tárgyalások, találkozók utóhatásainak.)

Hiánybetegség ellen: sztrapacskapótlás otthon

Ha már a kultúra felé keveredtem. Beszámolok egy újabb meghatározó filmélményről: Waste Land, már nem is meglepő módon dokumentumfilm kategóriában. Nem véletlenül lett a 2010-es év legjobb filmje a Rottentomatoes szerint, megható, reményt adó és mégis nagyon valóságos: a brazil szemétguberálók és egy művész találkozása. Trénerek figyelem, kitűnő változásmenedzsment oktatófilm is! Ha valaki nyitott a dokumentumfilmekre, a 2009-es Last Train Home-t is nagyon ajánlom, engem letaglózott, napokig azon forgott a fejem: a kínai élet mássága folyamatosan elképesztő, a kibomló történet mégis örök, ismerős. Lazulásra vágyóknak a Crazy, stupid love-t ajánlom.

Tudós család - vajon hozzánő majd a fejük?

A könyvek közül mostanában inkább szakmaiak és tudományosak forogtak a kezemben. Az első kategóriában a „Switch” változásmenedzsment könyvet ajánlom, szinte biztos vagyok benne, hogy a hvg hamarosan kiadja, nagy siker errefelé, és méltán. A másik vonalon Bryson sokadik jó könyvét tudom ajánlani. Az „At home”, most nagyon is hasznos a mindennapjainkban, hiszen az angolszász mindennapok történelméről szól. Szinte mindegyik családi kiránduláshoz jól kapcsolódik valami hasznos infóval, sztorival. (Mindenről szó van: lépcsők, ágyak, világítás, tapéta, háztáji rágcsálók, meg persze a gyöp stb. története.) Jelen fejezet éppen a viktoriánus szexualitás – illetve annak hiánya - felé csapong. Ez is jól jön, mivel Liliék ebbe a témába is belemerültek – tudtommal szigorúan a hivatalos oktatási keretek között -, így olyan angol szavakkal kell dolgoznunk a házi feladatok kapcsán, mint pl. az a kemény kis micsoda a spermium fejénél, ami segíti, hogy átjusson a petesejt burkán. Na, mi is az?

"Jé, Lili kilépett a skype képernyőről!" - Rokoni kapcsolatok túl a virtuális téren is

Még mindig: mint a mókus fent a fán...