Újra a half-term szünet időszakát éljük, ez egyben már az egész tanév, így gyakorlatilag egész itt tartózkodásunk félidejét is kijelöli. Emlékszem, az első half-term idei rácsodálkozásainkra: már nagyvonalakban érteni véltük a rendszereket, de még minden nap hozott valami új, megismerni, megérteni való eseményt, szokást. Az elmúlt majd félévben azonban rendesen helyünkre kerültünk, a tömeg részeként mozdulunk, reagálunk, ismerős csapásokon, rutinosan haladva. Kopik az előkelő idegenség érzete, egyre inkább az otthonosság váltja.
Mi is ennek a musicalnek a címe? |
Ügyintézőként is egyre bátrabbak, hangosabbak vagyunk. Nem tudom, hogy örüljek, vagy inkább mérgelődjek-e azon, hogy „tisztességesebb” szolgáltatást reklamáló email-ünk után, internet szolgáltatónk (Sky) egy pillanat alatt háromszorosára növelte a broadband sebességünk. Egyfelől, ha csak ennyibe kerül, megtehették volna hamarabb is, másfelől, lehet, hogy érdemes máshol is próbálkoznunk, talán a bankok kamatpolitikája sincs kőbe vésve? Mindensetre jobb minőségű skype beszélgetésekre lehet ezután számítani.
Hány szarvas van a képen? - Richmond Park |
A szünetben igyekszünk megint többet kirándulni. Egy richmond parki szarvasokban gazdag kirándulás után, a kalandozó magyarok hagyományaihoz illőn, nyugat felé igazítottuk lóerőinket – azaz Hampshire megye felderítését kezdtük meg Sussex után. Jó sok lehetséges programot előjegyeztünk a hétfői napra, aztán leragadtunk az elsőnél, mivel az minden igényt kielégített. (Ebben talán a késő indulás is közre játszott, nagyon jólesett végre hétköznap is sokáig ágyban maradni.) A Basingstoke-ban található Milestones történelmi múzeum parkot látogattuk meg. Az ötlet egyszerű, de egyértelműen működik. Egy nagy hangárban viktoriánus és XX. század eleji hangulatot építettek fel: épületek, gépek, műhelyek, boltok és még egy iskolaterem is. Furcsa, hogy e mesterséges közegben is mennyire átjön, hogy akkoriban tényleg rendesen „benne volt az anyag” mindenben, a mai műanyag, kikönnyített eszközeinkhez, ruháinkhoz képest.
Családunk anno... |
A múzeumban egyébként számomra a legmeglepőbb új információ az volt, hogy Angliában csak 1953-ban szűnt meg az édességek jegyre adagolási rendszere. Talán ez is magyarázza a látványos, ámde borzalmas cukorboltok számomra érthetetlen népszerűségét…
A szünidőben sem kopott ki az iskola a napjainkból, Lili és Míra elképesztő erőbedobással játszanak tanárnőset. Egy egész iskola – tanrendestül, gyerekestül, tanári karostul – kelt életre: rendesen tolják a kitalált tanrend szerint az órákat, hangosan magyaráznak a táblaként funkcionáló ablak előtt, ppt-ben írnak házifeladatokat és óraterveket, excelben adminisztrálják a jegyeket, bizonyítványokat minden gyerekre külön. Míra még egy köszönő levelet is írt a hálás diákok nevében a tanári karnak, azaz saját maguknak. Látszik, neki nem probléma a mindennapi üzemeléshez szükséges elismerések beszerzése…
Happy end |
Üzleti, befektetési lehetőségek után kutatóknak – némi csendes %-ért cserébe – örömmel átengedek egy tuti lehetőséget. Olvastam, hogy itt Angliában az egyik legjobban növekedő biznisz a betörés és lopás elleni különböző megelőző és felderítő módszerek. Leginkább a különböző láthatatlan – csak infrával, ultraibolyával észlelhető - azonosító anyagok felvitele a féltett tárgyakra a nyerő megoldás. A legnagyobb vevők a nemesfémlopással küzdő vállalatok. Ha jól sejtem, ezzel a módszerrel otthon is nagy összegeket lehetne keresni. Sajnos, az a gyanúm, állami vállalatokkal kell bizniszelni a témában…
Watson doktor ifjúkori kalandjai |
Talán nem egyértelműen kulturhíradó alapanyag, ám zárásként álljon itt Miróka első videoklippje, "Bolha jó" címmel. (A múltkori blog után nagyon hálás volt nekem, ahogy ő mondta „világhírűvé tettem a rap-pel”. Érzelmei kifejezéséül olyant tett, aminek súlyát az én generációm, és az előttem járók talán teljesen fel sem tudják fogni: fotómat tette ki háttérképnek a mobiljára!)
Hát, mintha már láttam volna valahol ezt a családot. Lehet én is már túléltem a koromat?:-)
VálaszTörlésigazán eredetiek és élethűek a beöltözött fotók, nagyon tetszik!