bLogndon: Half-term - Revolutions

Akkor még úgy volt, hogy szerdán nem esik

Az utolsó half-term szünet hetünket töltöttük el, és bár jártunk most is erre-arra, azért jobbára beszorultunk itthonra. Már megint az időjárás… A múltkori kb. 1 hetes napsütéses periódust leszámítva február óta stabilan ugyanaz: 14-17 fok és jövő-menő eső - most ugyan épp elfelejtett menni. (Lakóparkunk facebookos beírásaiból az derül ki, hogy mindenki bekapcsolta a központi fűtést…)

A szocio-termodinamika II. főtételének megfelelően a sűrűbb együttlétnek köszönhetően kiéleződtek az itthoni konfliktusok is. Azt hiszem ennek is köszönhető, hogy Zsófi már a hét közepén megrendelt egy kamaszkorról szóló a könyvet (Get Out of My Life: But First Take Me and Alex Into Town) Az élvezetes stílusban megírt könyv első 20%-ának elolvasása után úgy tűnik, a lényegi üzenet nem túlzottan bíztató: tanulj meg lemondani, elengedni, és bírd ki ezt a pár évet...

Doveri napos pillanat

Doveri szagos pillanat - a kastély pottyantósa

Utazás fronton Dover volt a jelentősebb esemény. Ez már komoly túra, de egy napba még belefér oda-vissza. A Csatornánál obligát eső miatt most csak keveset sétáltunk a híres fehér szirteken, sebaj, úgyis megcsodáltuk őket tavaly augusztusban a partraszálló hadművelet során. A kastély és az alatta lévő alagútrendszer amúgy is egész napot kitöltő esemény. Bőven jöttek az itt már szokásos, interaktív történelmi élmények a normannoktól a II. Világháborúig. Az ismerős beöltözős szerepjátékok mellett most leginkább a bunkerekben látható, résztvevői élményre hajtó filmvetítések voltak érdekesek az innen irányított Dunqerkue-i mentésről. Nehéz leírni az élményt: vonultunk ide-oda a föld alatt, közben rádióbeszédek szóltak és filmek forogtak a falon jobbra-balra, sőt a lábunk alatt is. Érdemes kipróbálni, azt hiszem, senkit sem lep meg, ha elárulom, hogy kicsit izgalmasabb élmény, mint Lili magyar történelemkönyve.

Lelet a Britishben és a törikönyvben

Ez is előkerült ugyanis, elkezdtünk hangolódni az otthoni különbözeti vizsgára. Olyan fájó, hogy épp a történelemkönyvből hiányzik a történetszövés, a sztori élménye. Mindig furcsálltam, ha valaki unalmasnak tartotta a történelmet, de most látva ezt a tankönyvet, a jobbról-balról özönvízszerűen érkező – de önmagukban valójában semmit mondó - tényekkel, adatokkal, már jobban értem ezt a hozzáállást. Mivel Rómáról olvastak, Zsófi hétvégén be is ment Lilivel és Árminnal megint a British Múzeumba, hogy kézzelfoghatóbbá, átláthatóbbá váljon az az időszak. Nyílván, a könyvben szereplő szinte összes tárgy ott is volt a múzeumban…

Még egy aktuális felfedezés a téma kapcsán. A TV-ben – a BBC gyerekadóján, mert ilyen is van, az aktuális hírek gyereknyelvre fordított verzióival – fut a Horrible Histories sorozat. Monthy Python hangulat, zenés clip-pekkel a generációs igényeknek megfelelően, de korrekt történelmi tartalommal. Minden korosztálynak szórakoztató. Ide belinkelem egy dalukat, arra az esetre, ha valakinek éppen az angol királyokat és királynőket kéne bemagolni. (El tudnánk képzelni egy magyar verziót?) Horrible Histories - Kings and Queens Song

Rejtvényfejtés, még mindig a Britishben

Gyerekekkel elkezdtünk újra magyar nyelvtant is tanulni, még mielőtt túlságosan elvadulna a helyzet. Vegyes érzésekkel látjuk ugyanis elangolosodásukat, kérdéseik alapján már fordítva ülnek a lovon: A melléknév az valami olyan, mint az Adjectives? Ez a szóképzés olyan, mint amikor a loud-ból loudly lesz? És igen, beszélgetéseikben időnként megjelennek olyan szószörnyszülemények is, mint a „legeasybb”.

A hét másik részében csökkenő lelkesedéssel folytattam egyre mélyülő résztvevő megfigyelésem az angol egészségüggyel kapcsolatban. (Sajnos, itt is nő az interaktivitás szintje.) Jó hír, hogy ha végre sorra kerülök, akkor mindenki nagyon kedves. A legemlékezetesebb, egyben thrillerbe illő mondat a vizsgálatok közben a nővértől: „Erre a beszélgetésre valószínűleg nem fog emlékezni…” Ez annyira megragadta a fantáziámat, hogy ha sokra tényleg nem is, de erre a mondatra emlékszem arról a napról.(Vajon mit mondhatott utána?)

Kocsmahangulat tesztoszterongőzben

Beindult a foci EB nálunk is: Árminnal férfi módra elvonultunk egy pub-ba megnézni az angol-francia meccset. Egy félidőnyit macsóztunk – mindketten ale-t ittunk, persze ő ginger-t -, aztán hazajöttünk, itthon jobban látni... Valljuk be pocsék meccs volt. Érdekes látni, hogy beszélgetésekben és a sajtóban is mindenki hangsúlyozza, hogy milyen jó, hogy most végre nem kell semmit várni, ettől a tartalék válogatottól. Titokban persze azért mindenki nagyon szorít.

Ármin is lassan lezárja idegenlégióskodását az Alexandra Unitedben. Most szombaton volt az utolsó előtti tornája – nagy buli volt, sajnos apró, bosszantó vereségekkel. A nagyságrendek érzékeltetésére jelzem, hogy 143 csapat indult 7 korosztályban. Mindez a kb. járási 3. osztályban játszó – amúgy 1902-ben alakult - csapat sporttelepén, egyszerre 7 pályán, a legjobb zöld gyepen… Az eredmény: azt hiszem – az örök szurkolói bűnbakképzési (először bűnbaNkot írtam, nocsak a pimasz tudatalatti!) logikának megfelelően – kijelenthetjük, hogy a manager által megálmodott egy védős felállás nem vált be...

Ezt a legfájóbb felmondani - lakóparkunk

Beindult újra az ügyintézés, beadtuk a felmondást a lakásbérlésre, és elkezdtük lemondani az tagságainkat, szolgáltatásainkat. Kezdődnek a csetepaték, a legtöbb helyen éves szerződést kellett kötni a jellemzően 11 hónapos időszakra, és most az utolsó havi díj elengedésén – amit már nem veszünk igénybe – izmozunk. Jó lehetőség szép tárgyalási fordulatok megtanulására: „I appreciate your point,…” stb. Egy valami azért a világ minden szervezeténél egyforma, a záró fordulat: „I have to talk to my manager!” Még van tér az empowermentre.

A sajtóban, TV-ben könnyen lehet világvége hangulatba belefutni, van választék gazdasági, társadalmi és politikai szempontból is. Eddig mindig azt mondtam, hogy szerencsés időszakban élhetek, mostantól azt hiszem, ezt izgalmasra kell módosítani. Rövid körkép a heti termésből a téma kapcsán.

Sokszor visszatérő már mémszerű kép, ahogy nagyon különböző témájú filmekben, cikkekben a gyermekükre hivatkozó – őket maguk elé toló? - emberek megszólalnak. Brazíliából az esőerdők kapcsán a konkrét mondat: „Azért éhezzen a gyerekem, hogy Amerikában jobb legyen a levegő?” A görögöknél el kell zavarni a politikusokat, mert nem működik a társadalombiztosítás, nem lehet a gyerekeket gyógyítani. És persze bejönnek az interjú élményeim otthoni felsővezetőkkel, akik azért hajtanak, hogy a gyerekeiknek már ne kelljen gürcölni, gondolom az USA-ban meg már azért, hogy tudjanak nekik újabb iphone-t venni. „Te érted hajtok, mindened meglegyen…” – HBB hetek a blogon –, s közben elveszünk…

Világvége hangulat ellen vidámparkba ment a család

Aktuálisan most a tengerek lehalászása téma erősödött fel, kiderült, hogy a halak 90-98%-a eltűnt a vizekből. A legmodernebb technológiákat használva már csak a 6%-át képesek kifogni most, mint 100 éve a sima halászbárkákkal. Érdekes felfigyelni, az itt is - legalábbis értelmiségi szinten - egyre többször hallható IMF ellenességre: a vélemények szerint a fejlődő országok segítése helyett a természeti erőforrásaik lerablásában és függőségben tartásukban segédkezik.

És persze az euroválság, amit a britek vegyes érzésekkel figyelnek, egyszerre kárörvendeznek és félnek. Közben a teendők kapcsán lelkesen tuszkolják előre a németeket. Nekem nem szimpatikus a hozzáállásuk: az intellektuális fölényt megtartva igyekeznek megúszni minden különösebb tehervállalást és veszteséget az ügyben. Elég fárasztó lehet most németnek lenni, gondolom, előbb-utóbb benyújtják a számlát…

Királyság - állítólag tényleg ilyen színű volt minden

Business vonalon még annyi, hogy a múltkor vendégségben kapott inspirációtól hajtva lottóztunk is. Sajnos, nem sikerült megdöntenünk a valószínűségszámítás alapjait, és ezt tényleg nem csak azért mondom, mert nem szeretnénk új barátokat szerezni. Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy adózási okokból Zsófival együtt szindikátusi kapcsolatot kellett bejelentenünk az interneten a játék előtt. Újabb erős kötelék, ha már az anyakönyvvezetőhöz nem jutottunk el. Mondjuk, ezt nem tudom, hogy kell becézni… (Szindi? Kati?)

Jövőbe tekintéssel zárok, izgalmasabb időszakok következnek. Szervezzük a nyári pár napos utazásainkat, lesz itt még napsütötte tengerpart, és walesi vadregény! A közelebbi jövőt illetően pedig Mírának jövő héten zseb-opera előadása lesz jazz zenei alapokon a kingstoni színházban… A darab, amit színészekkel gyakoroltak be Észak-Koreáról fog szólni, és van benne egy olyan dal, amit maguk a gyerekek írtak. Nem egészen világos ez az egész történet (www.ringrouandtheworld.org), valahogy ez is kapcsolódik az olimpiához. Mindenesetre Míra a kórusban az első sor középen fog állni, és még DVD-t is kiadnak, a szülői szívnek ez a lényeg.