Előbb rövid keretező szöveg. Sűrű napokat éltünk a blog elhallgatása óta, nehéz is pár képbe sűríteni a sok élményt.
Leginkább a búcsú folyamatának különböző lépései fájdítják szívünk. A gyerekek sírdogálva köszöntek el az iskoláktól, barátoktól. Gyógyír volt sebeinkre mindkét iskola felajánlása: jövő nyáron a magyar iskolazárástól július végéig az itteni zárásig mindegyik gyerekünk visszatérhet angol osztályába vendégdiáknak! (Mindenféle hivatalos papírozás nélkül, egyszerűen kedvességből...) Búcsúztunk a fociklubtól, nyelvtanárainktól, itteni ismerősöktől, barátoktól, kedvenc helyeinktől, és mostanában már berendezési tárgyainktól is, ahogy szépen sorban kerül fel minden az ebayre. (Most még a kocsinktól is búcsúztunk egy időre, amit meghúztak a parkolóban, de hip-hop kaptunk egy hatalmas cserekocsit helyette, hogy a jobboldali vezetést is gyakoroljuk.)
Utaztunk sokfelé: vadregényes Wales kétszer is, északról és délről is nekifutva, Bath gyönyörű környéke kicsit belekukkantva a mesevidék Cotsworldbe is. Ha pedig az esőszünetekben néha kisüt a nap, futunk le a tengerpartra, még meg is fürödtünk.
Persze olimpiáztunk is, párszor a helyszínen, sokszor meg a kocsmákba befutva a magyar érdekeltségű döntőkre. A magyar-izlandi kézi meccs azt hiszem örök családi klasszikus lesz, az egész lakóparkunk jól nyomon követhette érzelmeink hullámzását.
Holnapután indulnak haza a gyerekek, próbáljuk felvidítani a hangulatot mindenféle búcsúprogramokkal: még mindent megnézünk, megsimogatunk, megeszünk utoljára. Azt kérték, úgy zárjuk, ahogy kezdtük: földön ülve sushizva a télikertben. Elkezdtünk egy videóinterjú sorozatot is velük az itteni tanulságokról, élményekről, talán a blogra is jut majd belőle.
Akkor a képek...
 |
| Míróka körbevezet az iskolájukban - mutatja az interaktív táblát, ilyent kérnek karácsonyra otthonra... |
 |
Komoly felvilágosító órák voltak, íme a témához tartozó kérdés gyűjtő doboz.
Az ebadta gyerekek elhatározták, hogy csak ciki kérdéseket tesznek fel. A tanárok mindenre válaszoltak... |
 |
| Egy a sokféle olimpiai hangolódó program közül: mindenki sportoljon 2012 percet minél rövidebb idő alatt |
 |
| Alexandra United idényzáró bankett - megadták a módját, díjeső volt gyerekeknek és szülőknek egyaránt |
 |
| Ármin is visz haza emléket |
 |
| Gergőék meghívására a guildfordi magyar klubban |
 |
| Az olimpiai bicikliverseny 3 km-re tőlünk haladt el. 10 másodperc alatt elzúgott a mezőny, aztán fél órát vártunk a magyar kerekesre, míg kiderült, hogy többszörös defekt miatt addigra kiesett... |
 |
| A vízilabdára az olimpiai parkba mentünk, piros-fehér-zöldbe öltözve és kifestve |
|
 |
| Egy számolatlan magyar gólok közül... (A 2. sorban ültünk...) |
 |
A magyar meccs után az USA-Szerbia jött. Amerikai játékosok felesége és kisgyerekei ültek mögöttünk.
A gyereken fülvédő van, de nem a víz, hanem az anyuka hangereje miatt. Majdnem elkértem a fülvédős sapkát... |
 |
| Szép jelent a végén, az amerikai apuka egy szerb játékossal jött ki a gyerekért. |
 |
| A meccs után a parkban, rekedten, süketen, de lelkesen. |
 |
| Torony a parkban - előtte mindenki csúnyának mondta, de a sok GB aranyérem ezt is megszépítette |
 |
| Ezen a napon is biztosra mentünk - úton az első ezüstérem. |
 |
| Aztán jött az arany is, meg még egy ezüst... |
 |
| Aznap és ott szinte teljesen magyar volt a lelátó |
 |
| Őket vajon mire inspirálja ez a találkozás? |
 |
| Az biztos, hogy már aznap lapátot ragadtak... |
Látom, hogy ez nem lesz kevés, így az utazásokról a képek külön poszton jönnek maholnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése