2011. augusztus 31., szerda

My name is Ikea (Friends)

Gyors bejegyzés lesz, hiszen küzdelmes, ámde sikerekben gazdag napot hagyunk magunk mögött. Reggel a gyerekek bejelentették, hogy intézzük bátran magunkban hivatali ügyeinket, ők inkább felfedezik új házunkat.
Sokáig úgy tűnt ördögi körbe kerültünk, régen éreztem magam ennyire körön kívül állónak. Minden szolgáltató minimum angol hitel kártyát kér tőlünk, és hosszas egyeztetés után páran már elfogadják a folyószámlát. Folyószámla nyitáshoz viszont már kéne egy befizetést/számlát felmutatunk. (Sőt az egyik bankban kijelentették, hogy nagyon elfoglaltak. Kaptunk péntek 1-re időpontot, akkor hajlandók legközelebb vevővel tárgyalni...) Mindenki megértő, de mindenki hajthatatlan. Végül Zsófinak sikerült rést ütnie egy jólelkű council tax officer szívén: az egy hetes procedúra helyett rögtön kiadta a csekkünket, és futhattunk vissza a bankba. Ők nem akarták elhinni, azt mondták, hogy ilyen még nem történt, hogy valaki rögtön kapott ilyent. Innentől Epsom lábaink előtt hevert: van bankunk, mobil kártyánk, internet/telefon/tv előfizetésünk (azért ezek beszerelése még eltart egy ideig), sőt felvettek minket a választókörzetbe is. Mulattunk, mivel még vasalót és szemetesládát is vettünk.

 Így mehettünk Lili születésnapját is ünnepelni, a helyi Jamie étterembe. Nem puccos, de finom és hangulatos. Különleges volt az oliva jégen, de igazán a desszertek hengereltek: a képen Lili az ultimate brownies-ban merül el:
(Legyen hát Kriszti nyereménye egy Jamie meghívás!)
Nagyon bátrak, és perfekcionisták voltunk, mert ezután még elindultunk 13 km-re lévő Ikeába. Csúcsforgalomban nem teszünk többé ilyent. 100 perc volt, ami percenként 130 métert jelent. Maratonista barátaink (Ági, Péter) ennyi idő alatt kétszer oda-vissza lefutották volna. De aztán odaértünk, és beindult a fogyasztói züllés: ágy, szék asztal, tányér stb.... Pár perccel a 10 órás zárás előtt szabadultunk, a nagyját holnap szállítják ki.
Az alábbi képen Zsófi stílusosan éppen a legolcsóbb íróasztalon harmonizálja vágyainkat a büdzsénkkel. (És nem fordítva.)

A gyerekek hihetetlenül ügyesek voltak: keresték, döntöttek (mármint mit akarnak, bár Mirácska üvegpoharat is), emelték, húzták, tolták, amikor, amit kellett. Hazaértünk, kidőltünk. Holnap lazázunk, sétálunk, kiengedünk, azt hiszem megjöttünk, elkezdjük élvezni. Na, de most már hívogat a polifoamos pihi-puhi ágyunk.

A végére a nap kérdése: mire használjuk a nappali, a konyha valamint téli kert között lévő szobánkat? Átjárónak nagy, étkező már van a a konyhában. Mi az a funkció, amire egy decens nagycsaládnak szüksége van a lakás közepén??

(Ja, jut eszembe, Ármin már leszedte a szomszéd almáit, és felmászott minden kerítésre és póznára a környéken. Kezdenek megismerni minket.)

2011. augusztus 30., kedd

6 Monro Place, Epsom

Itt ülünk a házban, a földről esszük a sushit. Azaz simán ide értünk, sőt már teszünk/veszünk, szervezünk, egyeztetünk. Minden nagyon bonyolult, viszont mindenki nagyon segítőkész. Valahogy, valamikor lesz bankszámla, telefon, mobil, tv, broadband. De semmi sem úgy, annyiért, onnan, ahogy eredetileg, az internetről gondoltuk. Holnap kavarjuk tovább.

A nap legaranyosabb pillanata: reggel eléggé kialvatlanul futunk a komphoz, hogy korábbra hozzuk a jegyünket. Miróka próbál csevegni, viccelődni, eléggé visszhangtalanul. Nem hagyja magát és dacosan megjegyzi: "És hol van itt  vidámság??" Arany virágom.

A nap sikere: Zsófi és én nyomtuk a balkormányos vezetést a jobbkormányos világban, és eddig - persze izzadságszagú koncentrációval - meglepően jól megy.

A nap döntése: Lili eldöntötte, hogy összeköltözik Mírával, feladja a saját szobás létet. Mint Lili döntései általában, ez sem volt elkapkodva  - 1 éve zajlott -, viszont le a kalappal. Most is ott csacsognak összebújva. (Persze a polifómon, a földön, mint mindannyian. Most még pár napig így lesz.)   

A lakás nagyon rendben van, csak nincsen konnektor egyetlen fürdőszobában sem, és teljesen üres. Elkezdtük feltölteni, a hűtőgépet már sikerült is. Illetve megvettük a nespresso kávégépet is, holnap már jókedvűen ébredünk.

A gyerekek elképesztően pörögnek, a kétnapos utazás alatt felhalmozódtak az energiák. Ez nagyon jó, amikor segítéssel, pakolással, játékkal vezetik le, nehezebb, amikor rohangálással, veszekedéssel és kiabálással. És sokat ölelgetnek minket, kérdezgetnek az iskoláról. Beindult az angolra hangolódás is, hegyezik a fülüket, kísérleteznek.

A szomszédok mindkét oldalról már be is jelentkeztek, szimpatikusak. Kapcsolatépítési céllal hoztunk magyar borokat, remélem nem rontják a hitelünket. Én viszont ausztrál shirazzal koccintok most minden kedves olvasónk egészségére!

2011. augusztus 29., hétfő

Dunkerque - zihálta utolsó lehelletével a blogger

Gyors szolgálati közlemény: Helena kérlek, frissítsd a hálón a cv-met, ugyanis 20:45-re eljutottunk ide Dunkerque-be, ahonnan holnap a komp átvisz minket a csatornán. Erős napunk volt, amit a gyerekek nagyon klasszul viseltek, és Zsófi is hozzátette a magáét a vezetéshez - valamint a gyerekek szórakoztatásához is a Családom és egyéb állatfajták hosszas felolvasásával.
Mai program: 1550 km, amiben volt Bécsi szelet, Linzer torta, Nürnbergi mesterdalnokok, Bonn-bon (ez fájt ügye?), Maastrichti szerződés. A siker egyik titka: miután tegnap nagy küzdéssel felpakoltuk, végül is az ebay böngészése után mégis inkább otthon hagytuk a bicókat. Így azért gyorsabb volt.


Élmény: Ezernyi a kamion, de legrosszabbak a camperesek. Ha a kamionos kimegy előzni, akkor a szakmai etikának megfelelően csak egyet előz, ami max. 3-4 perc. Ha a camperes kimegy, akkor ő lelkében feltámad a személygépkocsi vezető, aki végre otthonra talált a belső sorban, és nekiáll az egész sort előzni, 15-20 percig. És persze, én is leszek még camperes.  

Holnap kardozós, partra szállós napunk lesz, fáradtan, de lelkesen készülünk. Köszönjük a sok drukkot és like-ot.

Battila

2011. augusztus 27., szombat

Rózsa és Türelem

3,..2,... Itt tartunk most. Blogilag meg még itt sem. Valahogy így:

Na jó, inkább így:


Még egy tippversenyre futja: Meddig jutunk el első nap a hajnali indulás után?
  1. Győr (Kétszer visszafordultunk valamiért, és leestek a biciklik hátulról.)
  2. Linz (Ez már megtörtént velem, máig fülemben cseng az osztrák autómentő hitchcocki mondata: "Lichtmaschine ist kaputt." Bízom benne, hogy a francia autóipar jobban teljesít, mint a tervgazdasági.)
  3. Németország bárhol (Elbuktunk a német autópályák felújításai és a kamionok között.)
  4. Belgium bárhol (Cél, büszkeség, jóleső fáradtság.)
  5. Dunkerque körül (Beírom a CV-mbe és mindent visszaszívok, amit valaha gondoltam, mondtam a Grand Scenicről.)
  6. Anglia (Megtaláltuk a magassági kormányt.)
Naggyon türelmetleneknek múltidézés: http://3honapwlb.freeblog.hu/
És előre is köszönjük minden családtagnak, barátnak, kollégának és üzletfélnek, aki ezt a londoni egy évet elviseli, elfogadja, megérti, támogatja!

Na most aztán gyorsan vissza, pakolni...

Battila