2011. augusztus 30., kedd

6 Monro Place, Epsom

Itt ülünk a házban, a földről esszük a sushit. Azaz simán ide értünk, sőt már teszünk/veszünk, szervezünk, egyeztetünk. Minden nagyon bonyolult, viszont mindenki nagyon segítőkész. Valahogy, valamikor lesz bankszámla, telefon, mobil, tv, broadband. De semmi sem úgy, annyiért, onnan, ahogy eredetileg, az internetről gondoltuk. Holnap kavarjuk tovább.

A nap legaranyosabb pillanata: reggel eléggé kialvatlanul futunk a komphoz, hogy korábbra hozzuk a jegyünket. Miróka próbál csevegni, viccelődni, eléggé visszhangtalanul. Nem hagyja magát és dacosan megjegyzi: "És hol van itt  vidámság??" Arany virágom.

A nap sikere: Zsófi és én nyomtuk a balkormányos vezetést a jobbkormányos világban, és eddig - persze izzadságszagú koncentrációval - meglepően jól megy.

A nap döntése: Lili eldöntötte, hogy összeköltözik Mírával, feladja a saját szobás létet. Mint Lili döntései általában, ez sem volt elkapkodva  - 1 éve zajlott -, viszont le a kalappal. Most is ott csacsognak összebújva. (Persze a polifómon, a földön, mint mindannyian. Most még pár napig így lesz.)   

A lakás nagyon rendben van, csak nincsen konnektor egyetlen fürdőszobában sem, és teljesen üres. Elkezdtük feltölteni, a hűtőgépet már sikerült is. Illetve megvettük a nespresso kávégépet is, holnap már jókedvűen ébredünk.

A gyerekek elképesztően pörögnek, a kétnapos utazás alatt felhalmozódtak az energiák. Ez nagyon jó, amikor segítéssel, pakolással, játékkal vezetik le, nehezebb, amikor rohangálással, veszekedéssel és kiabálással. És sokat ölelgetnek minket, kérdezgetnek az iskoláról. Beindult az angolra hangolódás is, hegyezik a fülüket, kísérleteznek.

A szomszédok mindkét oldalról már be is jelentkeztek, szimpatikusak. Kapcsolatépítési céllal hoztunk magyar borokat, remélem nem rontják a hitelünket. Én viszont ausztrál shirazzal koccintok most minden kedves olvasónk egészségére!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése