50.

Kapufára tolta!

Már korábban nyitottam egy rovatot a fejemben, hogy na, ez meg ez majd jó lesz a záró blogba. Az elmúlt napokban aztán azt vettem észre, hogy az aktualitások helyett jobbára csak e rovat tartalma gyarapodik. Úgy tűnik a tudatalatti után tudatos szinten is beütött a búcsú hangulat. Ez van, ebből tudok dolgozni. Amúgy is elértük az 50. blog bejegyzést, ami jó alkalmat kínál egy jóleső, kerek zárásra. Szóval most röviden az aktualitásokról, majd hamarost a zárás, külön posztban.

Beköszöntött a nyár, két nap egymás után is 20 fok volt. Vagyunk már annyira tapasztaltak, hogy megbecsüljük, és ne tápláljunk hiú ábrándokat. Most már kezdem érteni azokat a szülőket, akik januárban nyári ruhában, pólóban, zokni nélkül küldték a gyerekeket iskolába – olyan mindegy mikor veszi fel a gyerek, nyáron sincs melegebb, legalább edződik. (Nálunk azt hiszem, a gyámügyet küldené rájuk az iskola ilyen ruháztatás láttán.)

A jó időben gyorsan elmentünk anti pastizni egy napos teraszra

Újra iskolahét van, bár – különösen a Lovelaceban, a primery schoolban – több a lazaság, minden héten van pár közösségi program, valami ürügy, hogy miért nem kell formaruhában menniük. Ma olimpiai mez nap volt, minden gyerek sportoló ruhában mehetett. A fél iskola, a helyi kötődés folytán nyilván Chelsea mezben volt. A csapat a bajnokok ligája győzelemből sok szinten csinál businesst egyébként, például a szurkolók 10 fontért megfoghatják a kupát, amiről fénykép is készül. Az a gyanúm, hogy ebből az egyetlen akcióból összeszedik a Haladás VSE éves költségvetését.

Miróka minap nagyon lelkesen jött haza: a drogokról volt szó az iskolában, például a „magic mushroom”-ról is. Érdekes módon dolgozhatták fel a témát, mert beindult a fantáziája, elhatározta, hogy kipróbál mindent. Rövid beszélgetés után eljutottunk oda, hogy na jó, a heroint talán nem. A többi gyerekünkre szerencsére a megcélzott módon hatott a felvilágosítás, legalábbis felénk elzárkózást jeleznek. Ezért jó, hogy sok gyerek van a családban, kísérletezhetnek, jut is marad is…

Ellesett fürdőszobai beszélgetés a hétköznapokból: „Hát neked aztán nagyon nő a cicid. Nekem meg egyszer megnő, aztán visszamegy…” Feladvány: vajon ki mondta kinek? (A megoldás egyáltalán nem triviális. Azért a gyerekekre érdemes gondolni!)

Summer Fair a Lovelace-ban:
Cake verseny

Ha már rejtvény: véget ért a két éve tartó „The Killing” sorozat. Az eleje nagyon tetszett – különösen ahogy a családi tragédia feldolgozásához nyúltak -, de aztán nekem túlkomplikált lett, és elveszett a hitelesség. Egy ilyen rejtvényfejtősdit nehéz azonban otthagyni, kitartottam a végéig. Közben tetszett, ahogy a honlapon nyomon lehetett követni, ahogy az egyes részek után változott a nézők preferenciája a gyilkost illetően.  (Az azért ügyes, hogy vagy egy tucat szereplő fordult meg a főbűnös szerepében a nézők tippjei alapján.) A végén még egy üzenet is elért a filmből, bár nem tudom, hogy tényleg benne van-e, vagy csak én magyarázom oda, de mindegy is: Idealizmusunk forrása a gyengeségeinkkel való számvetés hiánya. (Persze egy izmos idealizmus azért elég hasznos energia- és tekintélyforrás is.) Valamiért ezt most meghallottam.

Befejeztem a korábban már említett űrhajós könyvet, kitűnő lebeszélő könyvként tudom azoknak ajánlani, akik – esetleg gyerekeik – asztronauta karrierről álmodoznak. Tényleg az izzadtságszagú hétköznapokat mutatja be. Aranyos volt például a muszlim űrhajósok problémájának tárgyalása. Képzeljük a vallási előírások teljesítését az űrben: naponta többször fordulj Mekka felé, földre borulva imádkozz, megmosakodva. Mindez a súlytalanságban, 3 óránként megkerülve a földet, azaz sűrű napkeltékkel és nyugtákkal. Felsőbb muzulmán vallási atyák ültek össze a megoldást – és az azt részleteiben is rögzítő kézikönyvet – összerakni. Minden problémára kerítettek javaslatot, de azért a legtöbbször használt fordulat az „or whatever.” A lényeg, hogy lélekben imádkozzon. (Ebben is lehet üzenetet találni.) Most a szakmaiak mellett újra fajsúlyosabbat fogok olvasni, Nádas Péterre otthon úgy sem lenne időm.

Míra divatfotózni készül (Úgy látszik,
hat a Sunday Times Style rovata)

A gyerekek az iskolában tanultak az u.n. „white lie”-ról (kb. a „kegyes hazugság” megfelelője). Mikor, hogy, kinek lehet, mi jár vele. Itthon is beszélgettünk róla, Ármin rögtön jelezte, hogy ha ő nagyon beteg lenne, mindenképpen mondjuk meg neki, ne kegyes hazugozzunk. Vannak ugyanis dolgok, amiket mindenképpen ki akar próbálni az életben, ezért lenne jó tudnia, nehogy kihagyja őket. Persze, kíváncsiak lettünk például mire gondol: „Kiugrani egy repülőről.” (Ejtőernyőzésre gondolt.) Adrenalin vadász…

Egy dolgot mindenesetre kihúzhat a listáról. A hétvégi utolsó foci tornán Ármin kérte, hogy lehessen a csapat kapusa. Készült erre már egy ideje, edzéseken sikeresen próbálgatta, és itthon is nagyokat puffanva vetődött minden vízszintes felületen. A meccs előtt az egyik apukától kapott egy pár perces külön kiképzőt a kapusmozgásokról, nem tudom, otthon ez mennyire lenne bent a közösségi tudásban. Az új idényre készülve, sok újonccal felállva, egy kísérleti csapatban védett. Jó hír, hogy messze ő volt a csapat legjobbja, klassz vetődéseket bemutatva. A rossz hír az, hogy sose jó hír, ha a kapus a legjobb…

A heti doku film kínálat megint gazdag volt. A Coast sorozat alapján egyértelmű, hogy egyszer majd – egy másik életben – végig kell túrázni Nagy-Britannia partvidékét. A bátor, de hullámzó színvonalú „Greatest movie ever sold”-ból a neuromarketing, illetve a „… gyerekeinket a multi cégek nevelik fel” mondat ütött. Erős az tömeges beteges elhízás okait kutató sorozat is, figyelem, új közellenség a látóhatáron: a kukoricacukor. Nem tudjuk, de rengeteget eszünk belőle. Persze fárasztó követni a mindig újabb összeesküvés elméleteket, az viszont biztos, hogy elképesztően sok durván elhízott embert láttunk errefelé, és nagy divat a „processed food”.

Úgy tűnik, a felmondott lakásunk villám gyorsan elkelt a piacról. Szinte azonnal bejelentkeztek hárman is megnézni, a második látogató család pedig nyilván magyar volt… Kis nemzetnek látszunk, de mindenhol ott vagyunk! Sajnos, nem ők költöznek ide, mások hamarabb lecsaptak. Az új lakóknak már emelik a bérleti díjat, tényleg jó környék lehet ez…