 |
| A zsoké popsijától kezdve az mind a mi családunk! |
Ünnepeljük a királynőt. Meglepően közel érezhettük magunkat hozzá a hétvégén, többféle szempontból is. Némileg fizikailag is, hiszen srégen szemben álltunk a tribünjéhez, de főleg inkább lelkileg. Természetesen nem a 60 évnyi uralkodás szubjektív élményéről van szó, hanem arról az ismerős helyzetről, amikor a rokonokra minduntalan paparazzik lesnek, és egy ártatlan, önfeledt családi hétvégi szórakozás válik milliók által bámult féloldalas címlap fotóvá a Sunday Times ünnepi kiadásán… Figyelem, itt már nem a királynőről beszélek, hanem mi magunkról.
Mint itt is látható, kedves újságunk címlapon tudósított a 233. (!!) Derbyről. A család az előző napi élményektől izgatottan böngészte a lapot a reggeli felett. Lili jegyezte meg, hogy ezek a kicsit elmosódott alakok a ló fara mögött akár mi is lehetnénk, de nem. Vagy, de igen? És tényleg: a női szekció teljes kiszerelésben Klárával és Árminnal együtt. Mekkora az esélye ennek?
 |
| Őfelsége kedvenc szenvedélyének hódol |
A lóverseny – már-már szokás szerint – nagy élmény volt, ezúttal giga-mega kiadásban. Hihetetlen tömeg gyűlt össze a derby és a királynő tiszteletére, nem csak a lelátókon, hanem a pálya közepi dombon is. 50 ezer ember biztos volt ott, de valahol 10 ezer után feladtam a számolást. Megjegyzem, Epsomnak 23e lakosa van… (Na, csak utána kerestem és azt írják, 130 000 néző volt. Ja, igen, én szoktam számolni a tüntetőket is az MTV-nek…)
Az angol osztályrendszer szépen leképeződött a pálya körül is. A királynő közelében a cilinderes, kalapkölteményes arisztokrácia, kicsit odébb az az elegáns és elkülönülő felső középosztály. Mi még belefértünk az elkülönített, pálya melletti közvetlen hozzáférésű középosztályba – bár az ezen belüli emeletes buszos lelátóra már minket sem engedtek fel – a fránya multi cégek VIP vendégeinek volt fenntartva. Körben aztán a tömeg, akik a vállukon sörösládákkal érkeztek és össznépi piknikben tobzódtak. (Ehhez nagyon értenek az angolok, még mini BBQ készlettel is rendelkeznek ehhez.) Bár az ivászatban nem volt osztálykülönbség: megjegyzem, régen láttam már ennyi mata arisztokratát, mint most verseny után. A gyerekek is hüledezve és rosszallva nézték a magas sarkúban bamba arccal a Bentley-jük felé szédelgő delnőket. Részegítő élmény lehet a királynő közelsége…
 |
| Matek hf.: mennyi az 1 nm-re eső arisztokraták átlagos száma? |
Történtek viszont meglepő kategóriakeveredések is. Nem tudom, hogy ez otthon mostanában mennyire divat, de itt a férfi WC tele volt sorban álló és cseppet sem szemérmes, sőt kifejezetten szemlélődő hölgyekkel, akik a feléjük érkező érthető állandó cikizést is jól viselték. Micsoda fertő! Jól sejtem, hogy engem letartóztatnának, ha én kirándulnék át az ő részlegükbe? Egyenjogúság?
Természetesen fogadtunk is, hiszen a gyönyörű lovak látványa mellett ettől lesz igazán adrenalin dús az esemény. Eleinte biztosra mentünk és szolidan nyertünk is, de ahogy szokott lenni, elöntött minket a hübrisz, és nagy pénzt szagolva titkos esélyeseket kezdtünk el felfedezni és megjátszani. Miközben esélyeseink lelkesen gyűjtögették a 2.-3. helyeket, nekünk a hübriszünk és pénztárcánk is lefogyott… Azért jókedvünk nyara megmaradt, emlékezetes délután volt Béláékkal, kértük, hogy jövőre a nevünkben is játszanak majd…
 |
| Az istenadta nép mulat |
Amúgy zajlik a négynapos Jubilee hétvége, ami az itteni szünidei tradícióknak megfelelően ez esős, hidegebb időt jelent. Szerencsére, Gergőék meghívásának hatására, lemondtunk a zuhogó esőben megrendezett nagy temzei hajós felvonulás megtekintéséről. Krisztával parádés vendéglátók voltak, a délután folyamatos eszem-iszommal és beszélgetéssel telt. (Külön élmény volt az alien-eket nyitogató herba-tea.) Meglepetésként a szomszédokat is áthívták, ami tovább színesítette az angolokkal kapcsolatos eddigi élményeinket. A férj finom falatokat, az egykori balett táncosnő feleség pedig színes történeket – pl. dolgozott Zefirellivel is – hozott a vendégségbe. Ráadásul valószínűleg egy régóta csiszolt, tankönyvbe illő TA játszma esettanulmányt is előadtak, szinte folyamatosan. Vicces és egyben megható is volt az őket elkísérő 92 éves, keveset szóló, de lényegre tapintó nagypapa mondata: „Nagyon jól tudom, milyen érzés az, mindig hibáztatva lenni…”
 |
| Martin a lelkes Jubilee fan |
Sajnos, már – ha nem is lelkesen – elkezdtem írni a listát, hogy mi mindent kell eladni, lemondani majd az itt tartózkodásunk végén. Hát nem lett rövid felsorolás: 20 helyen vagyunk tagok, előfizetők és 45 berendezési tárgyat kell majd eladnunk, eladományoznunk, eldobnunk… Jó kis projekt lesz, azt hiszem, megint rápörgünk az ebayre. Nézték a gyerekek is a listát, ők is elkezdték bánatosan sorolni, mi minden fog hiányozni nekik majd az itteni életből. Árminnak még a beton is az utcában, ahol lehet focilabdát rugdosni… Kiderült, hogy ők is többször álmodják, hogy haza megyünk, és szintén szomorúan ébrednek ilyenkor.
Talán azért nem lesz teljes elszakadás, még a focicsapat kapcsán is felmerült egy érdekes lehetőség. Andy az edző múltkor megjegyezte, hogy akár össze is szervezhetnénk egy magyarországi vendégjátékot az Alexandra Unitednek, diákcseréstől. Ármin rögtön belelkesedett, már ki is találtuk, hogy az első félidőben a magyar csapatban játszik majd, a másodikban az angolban, ahogy a világsztárok a búcsúmeccsükön. Az a vicc, hogy ezt most komolyan is gondoljuk.
Az iskolában most szünet van, az utolsó half-termünket töltjük. Lili iskolájától érdekes levelet kaptunk, az utolsó időszakban a zene óra helyett zumba táncot tanítanak majd. Már kezdett éppen unalmas lenni az órarendje.
 |
Apró féreglyukakon keresztül a jövőt
– befutókat – fürkésszük |
Talán jobb is, hogy most kis szünet van az iskolában, így kicsit pihenőre vonul az amúgy nagyon felpörgött "ki kivel jár, és kibe szerelmes" témakör. Árminnak is hozták a hírt a barátai, hogy két lány is belé zúgott, istenem tavasz van. (Zsófit azért kicsit megviseli. Nem a tavasz.) De téma mindenhol kivirágzott. Új szavakat tanulnak: dating, going out stb., az ennél vadabbakat gondolom, nem tőlünk kérdezik meg. Azt hiszem az iskolákban jó pár diáknak kapóra jött, hogy néhány – később kiderült, hogy alaptalan – gyanús szituáció miatt, a gyerekeket felszólították, hogy ne járjanak egyedül az utcán. A lányok erre rögtön odamentek a fiúkhoz, hogy kísérjék már őket haza. A kézen fogás az meg már állítólag együtt jár az ilyen helyzetekkel. (Aggódva jegyzem meg, hogy olvastam valahol, hogy Anglia listavezető környéki helyen van a tekintetben, hogy milyen korán kezdik a gyerekek a…, ami a kézfogás után jön kettővel.) A mieinknek nem tudom, hogy szerencséje, vagy pechje van, de mi egyelőre értük megyünk autóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése