bLogndon: Elizabeth ante portas

Parti party

Az utolsó negyedbe léptünk, és az események egy igazi grand fináléhoz illően sűrűsödnek: vendégségek, olimpia,Diamond Jubilee ünnepség és tengerpartozás tülekednek egymás sarkára taposva, ráadásul kitartó napsütésben.

Az etikett úgy kívánja, hogy a királynővel kezdjem. A következő hosszú hétvégén lesz trónra lépésének 60 éves – gyémánt – évfordulója. Ennek megfelelően őméltósága folyik a csapból is, jelen pillanatban még az olimpiát is leradírozva a térképről. Ráadásul az ünnepek első napján éppen hozzánk, Epsomba látogat őfelsége! Na, nem pont hozzánk – bár az ősi brit mondásnak megfelelően minden eshetőségre készen szárazon tartjuk a teáskészletet -, hanem kedvenc hobbyjának hódolva, a híres Epsom Derby-t tekinti meg. (Figyelem, a kiejtés „dáárbi”!) Mi sem maradhatunk le, ha nem is kalapkölteményes tribünre vettünk jegyet, de azért a piknikkelős domboldalra odaférünk – éppen szembe a koronás páhollyal. A piknik mellett aznapi terveink között szerepel a családi vagyon megtöbbszörözése is: előzetes felkészülésem alapján erre kitűnő lehetőséget kínál az alacsony kamatozású banki termékekre emlékeztető nevű – Minimize Risk – ló, a legalacsonyabb, 1:80-hoz adott oddsal. (Bár nekem nyilván a Father of Science pacit kéne megjátszanom 1:40-ért, de - nomen est omen - a Tought Worthy lovat sem tudom kiverni a fejemből 1:25-ért. Az a legbiztosabb, ha mindegyikre felteszünk pár ezer fontot…)

Távolban egy fehér... szikla

A négy napos ünnep aztán 1000 hajós felvonulással folyatódik, ennek kapcsán 2 millió embert várnak a Temze partjára! Bár vonzó látványosság, de a gyerekekkel valószínűleg reménytelen lenne rálátással bíró helyet találni, ha csak nem sátorozunk le már napokkal azelőtt. Ezentúl rengeteg koncert, utcabál, felvonulás, parádé lesz a 4 napos ünnep során, bokáig járunk majd az ale-ban és a szuvenírekben. Pénteken a formaruha helyett mindenki az Union Jack színeiben megy majd iskolába: a saját ruhatárból lehet kreatívan kék-fehér-pirosba öltözni - egy magyar kokárdát lehet, hogy azért rácsempészünk... A sajátos viszonyokra azért jellemező, hogy a rádióban-tv-ben az elmúlt napokban már 4x hallottam a Sex Pistols himnusz verziót – „fascist regime” –, ez a BBC-n is belefér a jópofa vicc kategóriába.

Brighton hétköznap reggel...

... és pár órával később - Ti hol dolgoztok? - kérdezte az
egyik koncertező zenekar frontembere

A sok filmből és alkalmankénti beszélgetésekből egyre jobban kirajzolódik a monarchia sokféle arca, és az angolok fenntartások és viccelődések mögé rejtett erőteljes ragaszkodása is. Politikai oldalról tényleg találhatók szimpatikus vonások: például „A királynő és miniszterelnökei” dokumentumfilmből kiderült, hogy minden héten az adott miniszterelnöknek – II. Erzsébet mellett már 11 szolgált ki, Churchillel kezdve - fejet kell hajtani a királynő előtt egy személyes beszélgetésen, beszámolva az aktuális bel- és külpolitikai helyzetről. Nem mintha a királynő különösebben beleszól(hat)na bármibe, de azért a miniszterelnök ne érezze azt, hogy mindenki felett áll: valaki kézzelfoghatóan képviseli előtte a nemzetet, jelezve az ő határait. Ez az oldala tetszik az intézménynek, és azt is szimbolikusnak látom, hogy a király(nő)ség mennyire a nem a cselekvésben, személyes kezdeményezéseiben jelenik meg: már-már filozofikus, hogy nem a tetteivel, hanem a csupasz létezésével üzen, képvisel valamit. Viszont ez egyben gátja is az egész történetnek, a filmekből az is átjött nekem, hogy a királynőnek gondosan ügyelni kell a „varázslat” fenntartására, ami a lehető legkevesebb tévedéssel, azaz a cselekvés, kezdeményezés, változás hiányával valósítható meg. Az meg triviális, hogy intézménynek lenni nem lehet buli személyes és családi szinten sem…

Brighton Royal Palace -
napsütésben gyorsan tele lesznek a parkok

Ha a Jubilee miatt kicsit háttérbe is szorult, nagy hírünk van az olimpia kapcsán: sikerült jegyet szereznünk az egyik kajak-kenu napra! Gondos előzetes bejelentkezéseink alapján licitálhattunk az utolsó megmaradt jegyekre. Őrült kapkodásban telt múlt kedden egy négy órás időszak, köszönhetően az internetes rendszer kaotikusságának. Idegőrlő helyzeteket eredményezett az is, hogy egyszerre maximum csak 4 jegyet lehetett venni. (Szállásfoglalásnál, utazásnál is folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy mindenhol a 2 gyerekes családmodellt preferálják. Hello, ki akarunk halni??) Főleg kajak-kenuban és férfi vízilabdában utaztunk. Lassan kiderült, hogy a kajak-kenu meglesz, vízilabdában viszont folyamatosan „nem nyertet” dobott nekünk a gép – ne vegyük ómennek… Így aztán tollaslabda, pin-pong, kézilabda, röplabda irányokba is kísérleteztünk, főleg már kilátogató barátaink érdekében. Sőt, végső kétségbeesésünkben már strandröplabda jegyekre is vadásztunk – na jó, azért vannak pozitív fantáziáim ezzel a sportággal kapcsolatban is -, de mindhiába. Azért nem panaszkodunk, emberi áron – 35 font per fő – sikerült bejutnunk, ráadásul aranyesélyes napra. Megtettük, amit tudtunk, most már jöhetnek a sportolók.

Kelet-Nyugat a lábaik előtt hever -
Jankával a Meridiánon

A jövőből vissza a jelenbe: kellemesen telnek a napok a kora nyári időben, időnként tengerpartozásra is futja. A napsütést kihasználandó múlt héten kivettem egy szabadnapot, és elvonatoztam Brightonba. Először kicsit csalódás volt a járhatatlanul kavicsos tengerpart és a kipakolós, búcsús hangulatú város. Aztán belerázódtam, sétálgatni, koncerteket hallgatni, napfürdőzni éppen nagyon jó volt. Ha valaki szép tengerpartot keres a környéken, annak inkább az onnan 30 km-re lévő Seven Sisters nemzeti parkot ajánljuk, ahová a családostul kirándultunk a hétvégén. A mesebeli fehér sziklák és türkizkék víz kárpótol a kavicsos partért: jöhetett a szokásos tengerparti léha létezés. Sőt, már komolyabb fagyási sérülések nélkül lehetett bemenni az óceánba. Nem hittem volna, de fogunk itt még nagyokat – na jó, sok kicsi gyorsat – fürdeni!

Vasárnapra is jutott szabadidős program: a Londonba látogató Pávelékkal hajókáztunk a Temzén, aztán Greenwichben parkoztunk és sétálgattunk a meridián vonalat kerülgetve. Erről jut eszembe: nagyon élvezzük a sokáig tartó nappalokat. Már most fél 10-ig világos van, pedig hol van még a napforduló. Köszönhetően az északibb fekvésnek este jó sokáig érkezik egy lapos súroló fény, ami szépen bearanyoz mindent az alkonyati biciklizéseken.

A közös séta arra is lehetőséget adott, hogy összevessük a hazai és az itteni informatika oktatást. Jankáék otthon az első 3 órán az információ fogalmát elemezték, és azóta paintben rajzolgatnak. Ehhez képest Liliéknél az aktuális feladat: szervezz az internet segítségével egy párizsi osztálykirándulást, azaz keress szállodákat, látnivalókat, állítsd össze a költségvetést és az útvonaltervet. Közben Excel függvényeket használ és csillogó-villogó ppt-ket készít. A Powerpoint használat egyébként már Míra és Ármin osztályában is elvárás, egy-egy téma zárásakor abban készítik el az összefoglalókat.

Eredetileg az Olimpiai Falut akarták
megépíteni, de várbörtön lett belőle

Kis színesek még Lili gimnáziumából. Ügyesen keverik a klasszikust az aktuálissal: pár hét shakepearezés után – őt azért könnyen el lehet adni ennek a korosztálynak is, ott vannak például az eltűnt évei -, most a Shrek-kel foglalkoznak. Ezen keresztül azonosítják be a narratív szerep típusokat és a történetszövési technikákat. (Házifeladat: na vajon ki a Shrek-ben a hamis főhős?) Egy még szokatlanabb helyzet: holnap a fiúknak egész napos tornaóra lesz. A gyerekek választhatják ki ugyanis a végső körben, hogy melyik új tornatanárt vegyék fel jövőre az iskolába. Értékelő Központ empowerment alapokon, nem gondoltam, hogy még a HR esettanulmányokkal is találkozok Epsomban. Azért nem lennék a felvételiző tanárok helyében, kíváncsi vagyok, milyen stratégiát választanak ilyenkor…

Tetszik, hogy Ármin és Míra a Lovelaceban most többek között gimnáziumi napokra készülnek, vagyis egész napos próbanapokra mennek különböző gimikbe, hogy előre hangolódjanak az ottani újfajta oktatási stílusra, nagyobb szabadságra.
Nagymama korban is mesélhető sztorit gyanítok viszont abban, ahogy Mírát próbálta egyik osztálytársa szívatni, de visszafelé sült el. Mondta neki, hogy megtanítja egy fontos angol szóra, mondja utána, hogy „supercalifragilisticexpialidocious”. Míra gond nélkül és mosolyogva ismételte el, hát csak érdemes volt megnézni párszor a Mary Poppinst!

Ezek tényleg privát tengerparti hétvégi házak -
nadrágszíj parcella hangulat Sussexben

A kultur blokk ma rövid és szocio-színezetű. A Hitler gyermekei doku film a náci vezérek leszármazottait követi nyomon. Zsófival ott ragadtunk a székben, dermesztő volt látni, hogy az iszonyatos, születési átokként kapott teher hányféle reakciót és feldolgozási kísérletet eredményez: náci fanatizmus, tagadás, őrlődés, düh, vezeklés. „Az életem értelme az, hogy bocsánatot kérjek.” „Félelem a génjeimtől.” Az egyensúly megtalálása a rokoni megértés és közelség, valamint az erkölcsi elhatárolódás között szinte lehetetlen. Ajánlom, megváltás és katarzis élmény is akad benne kis cseppekben.

Végül egy jó hír nemzeti öntudatunknak. Egy szaunai beszélgetésben, amikor kiderült a nemzetiségem, rögtön a magyar nőkről kezdett el érdeklődni a – férfi – beszélgetőtársam, mivel jó hírüket hallotta. Elkötelezett kvalitatív kutatóként nem alapozhattam nagy mintás tapasztalatokra véleményem, de kis elemszámú mélyfúrásaim alapján megnyugtattam: megalapozott a híresztelés.