Szárnylibbenés

Kiszakítódtam. A blogból, meg úgy általában is az ittlétből, ritmusból. Az otthonlét alatt nem csak a sűrű munka, hanem az aggódás, bizonytalan helyzetek, kockázatok és biztonsági intézkedések mérlegelése is beszippantott. (Különböző találkozásokkor lelkesen cserélgettük - s így növeltük - kedvenc paráink, mint gondolom, most annyian…) Kreatív énem talajt fogott. Lassan tárogatja szárnyait, óvatosan szökdécsel, mielőtt újra szárnyra kapna. Szárnylibbenés blog.

Máskor én szoktam ott állni.

A heti egyedülálló családapa penzum most kevésbé őröl fel, bár ez egyértelműen a takarításügyi határértékek korrumpálódásának köszönhető. E tekintetben nem a szálló, hanem a leülepedett por mértéket kell nyomon követni. Még csak a tájékoztatási értéket értük el, vagyis mindennap közlöm a gyerekekkel, hogy azért elég nagy kupi van. Riadót még nem rendeltem el, majd mielőtt visszajön Zsófi.

Iskola után hamar besötétedik, jobban beszorulunk itthonra. Mintha korábban lenne sötét, mint otthon, már most fél 5-kor kampec. Itt-ott a médiában látom nyomát, mintha itt is lenne olyan kezdeményezés, hogy tolják magukat egy időzónával keletebbre. (Támogatom!) Érdekes poén lesz, ha a Greenwich-ben nem greenwichi idő lesz… (Az egyik hazai TED-en volt egy figyelemfelkeltő előadás a magyar váltás kapcsán: http://www.tedxdanubia.com/hu-HU/TEDxDanubia_Talks/Herman_Gabor.aspx.)

A sötétben ütemesebben megy a tanulás, megkezdődött az otthoni lemaradások ledolgozása, az „ly”, valamint a nagybetűk és írásjelek visszaillesztése az életünkbe. Lelkes nekilendülések és durcás megakadások követik egymást, de haladunk, még játékra is jut idő.

A tudomány - és az interaktivitás - csodája.

Persze a tanulás legélvezetesebb része a focielmélet. Furcsa pár évtized tacit tudását lefordítani konkrét üzenetekre, igyekszem tanácsadó pályám több szakaszának is hasznosítani. Tegnap például a Középcsatár posztra készítettünk kvázi munkaköri leírást, kompetenciaprofilt és támadási/védekezési folyamatleírásokat. Árminnal lelkesen rajzolgattuk a különböző elmozgásokat, helyteremtéseket és zavarórepüléseket. Vagy száz gól rúgtunk - papíron - labdaszerzésből, kapuskirúgás után, a rövid sarkon centerezve, vagy a védőket elhúzva teret hagyva a 2. hullámban érkezőknek. A végén alig akart elengedni, és elvárja, hogy mára a szélsőjátékból készüljek. (Egész élvezetes anyagokat találtam hozzá a neten, a végén még én is megtanulok rendesen focizni. És pont mostanra ment tönkre bokám…)

Lili nappalija

Lilit még nem igazán érintette meg a válság szele. Önszorgalomból indított egy „Milyen lesz az én házam?” projektet. Web-es kutatással állított össze egy ppt prezentációt, kísérőszöveggel. A jó ízléséhez remélem, kellő méretű pénztárca is párosul majd. (Az örök önvédelmi atyai óvatosság: és ki fogja ezt megfizetni?) Nem mondom, a nappalitól üvegfallal elválasztott, óriás akváriumszerű hatást keltő úszómedence nekem is bejön, de a szintén üvegfallal elválasztott garázsban álló Ferrari talán már tényleg túlzás.

Miróka szinte minden nap megkérdezi, hogy mikorra fog megtanulni angolul. Közben persze kiderül, hogy vannak feladatok már literacy órán is, amiket önállóan old meg, ráadásul mindig olvas valami angol könyvet. Magasra teszi a mércét, rendes, komoly regényeket vesz ki a könyvtárból. Ezekkel halad napi 20-30 oldalt, úgy, hogy mondatonként csak két-három szót ért. De nyomja, kegyetlen kitartással. Érdekes, hogy Ármin viszont inkább a hallás utáni tanulásra utazik, minden nap hoz haza félig helyes mondatokat, bátran használva őket. (Mivel ők is belekezdtek egy második nyelvbe, már németül is próbálkozik időnként.)

A kicsik iskolájában holnap Market Day lesz, azaz mindenféle zsibvásár, aminek az a célja, hogy tudatosabbak legyenek a pénzkezelés kapcsán. Jó látni, ahogy az idő múlásával egyre magabiztosabban értik ezeket az iskolai eseményeket, és a maguk dolgát benne, már nem csak előkelő idegenek. Persze izgulnak és vannak még fekete lyukak, de karácsonyi ünnepen már teljesen képben lesznek szerintem.

Liliék képregénye a British műhelyéből. Már angol!

Amíg nem voltam itt gyorsuló ütemben zajlott a londoni múzeumok felfedezése is. Mind a British, mind a Science zajos sikert aratott. Külön öröm, hogy ingyenesek, így lehet apránként visszajárni, újabb felfedezőutakat tenni. És persze mindenhol az interaktivitás a legnagyobb élmény, a kísérletezés, az élményszerűség, magas energiaszint.

Magam a Katedrális (Pillars of the Earth) sorozatot néztem végig. Sajnos, inkább csalódás, így a könyv gyengéi is jobban szembetűntek. Csak nagy fan-eknek, és kosztümös rajongóknak ajánlom. Ráadásul mintha Dexter  sem a régi lenne már...

Idén így vitorlázunk...

Amúgy jelentem, időjárás ügyben fordult a kocka, otthonhoz képest errefelé már egyértelműen enyhébbek az éjszakák és melegebbek a nappalok. Kicsit jóvátétel is ez számunkra a sok évvel ezelőtti új-zélandi időszakért, amikor mindenki az évszázad legcsapadékosabb nyaráról beszélt. (Többen konkrétan bocsánatot kértek, hogy ennyit repültünk ezért az időjárásért.) Most viszont szerencsére itt az időjárásmérés történetének legmelegebb őszéről beszélnek. Tetszett, amikor egy rádióműsorban az elmúlt kb. 100 év fényképeit – november 11-én, Remembrance Day-en az uralkodóval - hasonlították össze, és a háttérben a fákon most volt a legtöbb levél.

Szárny visszazár. (Viszont félkész anyagokból most szerkesztek egy klassz thai ebédet, talán az még belefér...)

Bonefire night a szembe szomszéd kertjében

P.I. (Post Imago): Nem egy nagy csoda, de nem csupán melegíteni kellett! (A csípősséget nem tudom fényképezni...)