bLogndon: Még 17 pillanat, s itt a tavasz

Kedvenc táv: 2 nm csoki - Roni és Dániel nagylelkű hagyatéka

Stirlitz már tudta, mi csak most jöttünk rá: a február tavaszi hónap errefelé. Egy hete stabilan 10 fok felett a hőmérséklet, és amíg a szem ellát a web-es előrejelzésekben, ez így is marad. Egyre több fa virágzik ki, mi pedig felfújtuk bicikliket, és egy fokozattal magasabbra kapcsoltuk amúgy is sportos életformánk. (Azért ezekben a hetekben a számítógép fölé görnyedésből is kijut bőven, dolgozunk ám rendesen.)

El is készült a Jamie-féle tökéletes omlett, a'la Míra/Ármin

Időközben kitört a családi „gasztro láz”. Míra és Ármin egészséges Jamie recepteket (!) tanulnak videóról az iskolában, be is ígérték, hogy megsütik itthon a tökéletes omlettet, sok-sok zöldséggel. Lili jobbnál jobb süti-recepteket hoz haza háztartás óráról, Zsófi pedig újabb és újabb ázsiai és egyéb világkörüli csodákkal lep meg minket. A magam részéről, nos, … szolidan hízok. (Na, jó, egy a népszerű angol ételeket bemutató TV műsorban felfedeztem a toast/baked bean/sajt kombinációt. Babunk hamar elszelelt, … a hűtőből.)

Na, dobjunk rá még pár kalóriát!

Gasztro vonalon szomorúan szembesültünk a ténnyel: szombatonként azért jóval szűkebb a pub-ok étel kínálata, mint azt a „Sunday Roast” túráink során megszoktuk. Most hétvégén Roniékkal kirándultunk a napsütéses és lovakkal szokás szerint gazdagon teleszórt surrey-i lankákon. Ám utána komolyabb kutató munkát kellett végeznünk egy hamburgeren kívül mást is a menün tartó pub-ért. Sikerrel jártunk, a Checquers jól tartott minket, miközben körülöttünk egyre nőtt a tömeg a Wales-Anglia rugby örökrangadóra várva. (A wales-i himnuszt hallgatva ismét rájöhettünk: a rögös múltú nemzetek himnuszaiból nehéz energiát meríteni a küzdelemhez, maximum a sorsszerű elbukás elviselésében segítenek. Azért most Wales győzött.)

... szóval fiúk, akkor lefordultam a védőkről...

Győzött Ármin is csapatával, az Alexandra Uniteddel, még pedig bajnokságot vezető csapat ellen. Tanulságos volt újra látni, hogy mennyit számít az akarat és a hit. Pedig rosszul indult: hamar teljesen beszorult a csapat, vezetett az ellenfél és csak a szerencsével tartottak ki a szünetig a 0-1-gyel. Ott aztán az edző, illetve a szülői kör önkéntes motivátorai is mind arról beszéltek, hogy egy párharcot nem lehet úgy megnyerni, ha úgy megyek bele, hogy a másik erősebb, jobban focizik. Nem volt szó semmi taktikáról, csak arról, hogy ütközzenek bátrabban, és ha szembejön a másik, akkor higgyék el, hogy le fogják tudni szerelni. A második félidő aztán, mint a filmeken: a focitudásuk nem nőtt meg, de látszott, harapnak minden labdára, beleállnak párharcokba. Az ellenfél még mindig erősebb volt, de kezdett elbizonytalanodni, már nem folyt úgy a labda, mint addig. A megnyert párharcokból pedig csak kipottyant pár helyzet, így sikerült két gólt rúgni, és könnyes örömmámorban zárni a szombat reggelt. Mintha bajnokságot nyertek volna… Ilyen egyszerű játék a foci is. Oktató filmnek is lehetne vetíteni motivációs tréningen, tudom, persze sablonos…

Lili órájáról - Ki tudja hol van Gabbatas?

Iskolaügyben csak jó híreim vannak: sikerélmény hegyek, és angol nyelvű csivitelés minden fronton. Ármin és Míra már a leghosszabb fogalmazásokat írják az osztályban – persze még hibákkal. Szemlátomást most, hogy már hozzá tudnak szólni, nagyon meg akarják mutatni, hogy nem olyan kis ügyefogyottak, mint amilyennek eddig tűnhettek. Mr. Tiller kissé már talán panaszkodva is emlegette a "Háború és békét" Ármin „big writing” feladata után. Míra a creation story-któl inspirálódva, most egy hosszú mese írásába vágott bele, kifejezetten élvezetes angolul is. Persze még sokat kérdezgetnek, de már mindennapos, hogy mi is tanulunk tőlük új szavakat. (A mai: „puny”.) Lili pedig már nem csak a mikro-t játssza el a drámaórán, hanem szerepének megfelelőn interjút ad újságíróknak, angol órán pedig gyors fogalmazást rittyent kisorsolt témára – miért lenne jó, ha gördeszka pályát építenének a környékre. Érdekes volt látni, ahogyan értékelik az írásműveket, arra is vannak elvárások, hogy milyen legyen a kötőszavak, jelzők, határozók stb. egyéb mondattani elemek aránya.

Ármin bá' órájáról

Mi sem jobb jel arra, hogy élvezik az iskolát, minthogy itthon is leginkább azt játsszák. Mindegyikük külön osztályt, külön tantervvel vezet, ahol minden órára ppt óratervet készítenek, házifeladatokkal, azokhoz pedig értékelési szempontokkal. Közben olyan feladatokat találnak ki, amiket aztán maguk oldanak meg, többnyire angolul: az inkák fővárosának térképét rajzolják meg paint-ben, földrajz órán a felszíni formákra gyűjtetnek példákat képpel és szöveggel, angolra pedig a könyvtárból kikölcsönzött könyveiket olvastatják és gondoltatják tovább a diákjaikkal és magukkal.

Lili nagy élvezettel tanítja magyarra képzelt angol diákjait, van ebben azt hiszem némi, természetes kölcsönkenyér visszajár töltet is. Ármin óráján ellenben persze a Chealsea csapatának felállását kell elemezni, és megindokolni, hogy ki a kedvenc játékosuk. (Talán testnevelés óra lehet, bár úgy érzem, valahol közel áll a Religious Studies tárgyhoz is...)

Terápiás élmény

Újabb érdekes téma Liliéknél a "rendes" iskolában: zeneórán carton music-ról, azaz rajzfilm zenékről tanulnak. Az a gyanúm, hogy nem a Kodály-módszer szerint haladnak... A szolmizálás egyébként a mi társalgási angol óránkon is előjött, kiderült, hogy Japánban is így tanulnak. Lelkesedésünk aztán lelohadt, hogy magáról Kodályról sem ők, sem az angol tanárunk még nem hallottak.

Szegregáció - A nők vajon milyen műsort néznek csoportosan?

A kultúra rovatban most se könyv, se film; a sok munka mellett lassan araszolok a „The Secrets of Consulting – G. M. Weinberg könyvvel, ami Virginia Satir előszava ellenére egyelőre inkább vicces, mint mély. Így inkább újságokat ajánlok. Nagy élvezettel merülök bele a helyi sajtóba, hála visszafogott hajkoronámnak. (Leginkább fitnesz klubunk lounge-jában olvasgatok, amíg arra várok, hogy Zsófi is megszárítsa a haját. + A mai fájó késszúrás: Lili gyermeki könyörtelenséggel és/vagy tudományos alapossággal kérdezte délután, hogy én már kopasznak számítok-e.) Szóval újságok: eleinte a Guardian volt a kedvencem, de mostanra kikötöttem a The Times, és főleg a Sunday Times mellett. Zsófi már tudja, hogy minden hajszárítás után várom valami aktuális - hajmeresztő... - érdekességgel. Van bátorság, intellektuális frissesség abban, ahogy írnak, vagy legalábbis, amiről írnak. A szomszédunk a The Economistot hozza át mindig, így most nagyon el vagyunk kapatva, bevallom, kezdek ritkábban rákattintani a hvg.hu és társaira. (Nem érdemes hasra esni persze a brit sajtótól sem, itt is van árnyoldal: minden nap jönnek a hírek az aktuális nagy perről, hogy kit, hogyan hallgattak le egy pletyka lapnál.)

Végül jó hír a királynői jubileumra esetleg kilátogatóknak: azon a két napon éjszaka 1 óráig lehetnek nyitva a pub-ok! Nem az alkoholista lelkendezik belőlem, hanem az tetszik, hogy minderről a parlament döntött. Kívánom, hogy a magyar országház is sok ehhez fogható gordiuszi csomót vágjon át, hasonló országos örömöt okozva…