Köd előttem...

Ködös tekintettel, erőtlenül szemlélem a ködös tájat. Azaz kissé betegen túlélek a novemberi – közhelyvadászok célra tarts! - Albionban. Újra együtt a család, így végre minden lehetséges összeveszési lehetőséget le tudunk játszani, de szerencsére az örömök is hatványozottabbak.

Sztereotípia

A gyerekek mintha minden nap pár milliméterrel beljebb - de azért még mindig mentőövvel - lubickolnának az angol nyelvben. Örülünk az apró sikerélményeknek: Liliéknél egy helyettesítő tanárnak csak az óra végén árulták el, hogy ő még csak most tanul angolul. Reakciója: fel sem tűnt neki, pedig jó párszor hozzászólt az órán. Olvasásuk hallhatóan magabiztosabb, és szókincsük is szépen bővül. Míra tegnap este már angolul hálálkodott Zsófinak a finom vacsoráért.

Ügyes ötlet Lili gimnáziumából: a 9.-esek kitalálták, hogy karácsonyra bulit - a disco szó itt még nem halt ki! - ajándékoznak a 7-8. osztályosoknak, ráadásul jótékonysági keretek között. Sok legyet ütnek egy csapásra, persze a rosszabbik májam azt súgja, hogy ők buliznak majd a legnagyobbat. A jótékonykodás – gondolom különösen a karácsony közeledtére – egyre intenzívebben hálózza be a napjainkat. A postás mindig bedob valamit újabb pénzgyűjtő szütyit, és a városban járva is folyton kutya-, gyerek- és idősmentésbe ütközünk. A siker titka egyértelmű: legyen minél happeningesebb. Eddig talán az „üssünk golfütővel zsemléket a Temzébe” (először azt írtam „Dunába”, a szittya lelkem) akció körül láttuk a legnagyobb tömeget, 3 ütésenként 5 fonttal segítve a rászoruló gyerekeket.

Egyik áruházláncban a vásárlási összeghez illő nagyságú zsetont kapunk, amivel a kijáratnál szavazhattunk: kiket támogassanak. (Gyerekeink komoly vita után a süketvezető kutyák mellett döntöttek.) Egy másik típusú vásárlási élmény: a Sainsburyből kijövet a számlára mindig ráírják, hogy ha ugyanezt az árucsomagot aznap valamelyik konkurens boltban vettük volna meg, akkor mennyivel lett volna drágább. Legutóbb épp ők bizonyultak 50 pennivel drágábbnak, ezt viszont beszámíthatjuk a legközelebbi vásárlásnál…

A kicsiknél lezajlott a Market Day összbevétele is jótékonysági célra ment. Az egyik standon pénzbefizetés után Árminnak lehetett büntetőket rúgni. Iszonyú koncentrációval – és sikeresen – védett, hiszen a hibázók csak édességet kaptak és nem focis kártyát. Ami a végén abból megmaradt, az az övé lett. Most rendes készlettel vághat bele itt is a csere-berébe.

Egyre macho-sabb

Fociügyben csupa jó hírrel szolgálhatok, a védelem stabilizálása óta nem kapott gólt a csapat, így egy 0-0-val és 1-0-al elindult felfelé a tabellán. Ármin kapufáig jutott, de jól játszik, még határozottságban kellene rá tennie egy lapáttal. Az apukák serege már kórusban üvölti velem magyarul (!), hogy „lőj”, őt biztatva. Újabb komoly lépés: egy meccs után a délutánt az egyik csapattársánál töltötte, elsőként ment vendégségbe. Persze a fiúknál ez egyszerűbb, a foci és a xbox nemzetközi nyelv. Ennek kapcsánaz is kiderült, hogy a mi lakásunkat alapvetően égőnek tekintik gyerekeink, szerintük ide ciki lenne vendéget hívni. Biztos, hogy minden berendezési tárgy megvételénél szempont volt, hogy az utolsó napokban el is kell tudni adni. Talán nem meglepő, hogy némi mérlegelés után, a barokk és az art deco helyett inkább egy kvázi minimalista stílusnál kötöttünk ki.

Nem éppen őserdő

A még napsütéses hétvégén a Hampton Court palota gyönyörű kertjébe kirándultunk. Minden centiméteren érződik a formálás, intenzív alakítás, ahogy a természetet az emberi kultúra szépség ideáljaihoz hajlították. Nekünk bejött, Míra kijelentette, hogy itt akarja a következő esküvőjét megtartani. (Mint tudjuk már volt neki pár…)

Köhécselve olvasom a Book thief (Markus Zusak: Könyvtolvaj) könyvet. A kezdeti fenntartásaim kopnak, egyre gyorsulva haladok, bátran ajánlom. Mondjuk ez sem derűs történet, furcsa is lenne, a halál van a narrátor szerepében… Filmben nincs új igazán átütő élmény, a sokat dicsért Élet fájához lehet, hogy túl fáradtak, betegek voltunk, de időnek előtte lehanyatlottunk. Nézek viszont egy hosszú filozófia előadás sorozatot az élet értelméről. Még csak a tao-nál tartok, de az a rossz hírem, hogy egyelőre úgy tűnik, az értelem az értelmetlenség elfogadásából, vagyis az elengedésből születik…  

Királyi huncutság (Az ilyen képek állítólag növelik az oldal látogatottságát.)