Kenyerem fele leszelve?

Jóleső csipetnyi túlzás

Hullámzó hetünk volt, egyszer-egyszer nekilendültünk kalandozni, másszor viszont itthon lavíroztunk a munka valamint szünidős gyerekeink szobafoci és egyéb társas szórakozási igényei között. A hét szubjektív fénypontja természetesen a születésnapi reggeli zenés köszöntésem volt a Csókkirály blogkirályra átköltött változatával. (Vajon az eredeti szöveg miért nem maradhatott?) Rövid ízelítő, bár a családi kórussal az igazi! A verselés nem kismértékben Lilit dicséri:

„Blogkirálynak hívják a háta mögött,

Az új fiút ki Epsomba költözött.

Ha bekapcsolja a laptopját,

A blogndon már az utcán száll,

Odavonzza az olvasók táborát.

Az usziból hazafelé este, ha láttuk őt,

Ágyba fekve szállja meg az ihlet őt.

Róla bárki megmondja, hogy

2000 szó a rekordja,

Nem látsz blogban ma nála nagyobb menőt.

Refr.

Ő a Blogkirály,(király, király) ő a Blogkirály. (blogkirály)

Ő a Blogkirály,(király, király) ő a Blogkirály. (blogkirály)

Ha feltűnik a Facebook oldalán,

Olvasók ezrei kattannak rá úgy’ ám (blogkirály)

Ha feltűnik a Facebook oldalán,

Olvasók ezrei kattannak rá úgy’ ám (blogkirály)”

Az ágyban reggeli helyett, az új divatnak megfelelően gyermekeim ppt prezentációkkal leptek meg - úgy emlékszem, én ennyi idős koromban még színes papírt ragasztottam és rajzoltam... Újabb olvasnivalók mellett – pl. az éves kvantumfizika adag is megérkezett – a szomszédok nagy örömére cajon-t is kaptam, a Juditéknál töltött szilveszteri buli emlékére. Azóta mindenki lelkesen és ösztönösen veri a ritmust, ez az eszköz egyértelműen jó tesztje lesz az összcsaládi tolerancia szint alakulásának. A szolid ünnepi vacsora Wagamamában volt, ahol a kissé később kihozott ételért a menedzsment ingyenes desszertekkel kárpótolt minket.

Sáskapóz - most a cajon-on, de épp így eszik is

Itt jelzem, hogy gyermekeink bioritmusa evésileg folyamatos aszinkronban mozog: miközben Míra a fényevés határait súroló vegetarianizmusban tobzódik, addig Lili maratoni távokat eszik egyenletes tempóban, bár a kedvenc távja a 400 vegyes desszert lótuszülésben (Szemlátomást egyre nehezebben pakolgatja ide-oda gyönyörű hosszú lábait. Jelenleg a sáskapóz a leggyakoribb, étkezéshez is tökéletes.) Ármin kiszámíthatatlan: képes kienni a hűtőt, majd két napig koplal. Nehéz belőni a vacsora adagot…

Nem számoltam még be oxfordi kirándulásunkról. College-ról collegra jártunk, megnéztük Zsófi ösztöndíjas emlékhelyei (Merton) mellett a kisgyerekeseknek – a Harry Potter felvételek miatt – kötelező Christ Church-ot is. Legelgondolkodtatóbb a XVIII. századi portás emlékét megidéző kőtábla volt: itt nem csak a nagy koponyákra, hanem a lojális kisemberekre is emlékeznek. Talán a hidegebb időjárás tette, de rám a nyáron meglátogatott Cambridge nagyobb hatással volt. Persze más egy programot biciklizéssel és füvön heverészéssel vegyíteni, itt és most feszesebb, puritánabb hangulat volt.

Kötelességtudat témában ajánlott film: Napok romjai

A half-term hetét ma baráti látogatással zártuk. Nagyokat derültünk a már 2 éve itt élő Klári és Béla lakásfelújítási kalandjain, és izgalommal várjuk mi is a rejtély megoldását, vajon milyen forrásból származik a falukban időnként felhangzó kitartó pityegés… Az viszont kiderült, hogy a rókák náluk is rendszeres látogatók, errefelé ezek az állatok gyakorlatilag mókus kategóriában kezelendők. Ha látunk egyet a kertben, azért rámutatunk, megnézzük, de nem lepődünk meg különösebben.

Itt tartózkodásunk alatt kis bepillantást nyerhetünk a tévézés jövőjébe, még a teljesen alap lcd tévénkkel is. A BBC-n például, bizonyos gombokat megnyomva, bármikor lejátszhatjuk az aktuális híreket és érdekesebb programokat. Focimeccs nézés közben folyamatosan újranézhetjük az érdekesebb helyzeteket, ráadásul különböző speakerek között válogathatunk, vagy, ha úgy tetszik, akkor csak a közönséget is hallgathatjuk. A Sky arra is lehetőséget ad, hogy az elmúlt hét legnépszerűbb programjait bármikor megnézzük a tv műsortól függetlenül. Ha már itt tartunk, elárulhatom, hogy Zsófi új kedvencek sorozatokra kattant rá, a gyereknevelési reality-k után most a „Dragon Den” és az „Escape to the Countryside” a menő. Az elsőből jó befektetési és vállalkozási ötleteket gyűjt, a második pedig a hangulatos vidéki ingatlanok világába vezet be minket.

Menza

Egyelőre azért nem tervezzük a költözést, szerencsére a landlord is jó emlékeket őrizhet rólunk. Látogatása óta emailezünk, a bor és fociélmények mellett leadership teszt tapasztalatait is megosztja beszélgetésünk emlékére. Szükség is lesz a jóindulatára a letétet illetően, a hirtelen divatba jött szobafoci felgyorsította az amortizációt, legalábbis csillárügyileg. Mulatunk, égetjük a fontokat.

A kulturális híradóban ma nehezen kategorizálható könyv következik: The Top Five Regrets of the Dying: A Life Transformed by the Dearly Departing (Bronnie Ware). A címből jól látható, igazán értek hozzá, hogyan szerezzek a lefekvés előtt derűs perceket magamnak. A halálos betegek mellett hospice-kedő szerző, saját életének tanulságaival összekapcsolva mutatja be, hogy milyen fájdalmas felismeréseket hoz a közelgő elmúlás sokak számára. Szimpatikus, hogy a könyv nem dramatizál vagy heroizál, sőt az egyik legfontosabb üzenet éppen ez: a halál itt van, fájdalmas és szomorú, de folyamatosan lehetséges, természetes része az életnek. Drámák, tagadás, sértődöttség, sumákolás és harc helyett használjuk inkább az utolsó tanulási lehetőségként. Van annyi tapasztalat és élmény a könyvben, hogy különösebb esztétikai és filozófiai bravúrok nélkül is megérintő, behúzó élménnyé válik.

Édes Árminom...

Van egy pár nyugodt percünk...