Kerékvágásban

Elég gyorsan lelassultam. Az akklimatizálódás ebben az irányban zökkenőmentesen zajlott. Érdekes mód inkább otthon voltak néha baloldali sugallataim vezetés közben – a hegyvidékiek nem is tudták milyen veszélyek leselkedtek rájuk pár napig. Visszailleszkedésem fontos részeként még a súlyosabb elvonási tünetek jelentkezése előtt helyreállítottam a vajas keksz szintet a vérképemben. A gyerekekébe viszont sikerült kis kakaós csigát és túró rudit visszacsempésznünk. Leginkább ezzel volt tele bőröndöm hazafelé, no meg persze kávétejszínnel. Most ezekre építjük nemzettudatunk.

A párán túl az English Channel

Két lábon az 1000 lábhoz

Vasárnap napsütéses kirándulással vezettük le a tanulásban felhalmozódott feszültségeket. Surrey – ez a megyénk neve – kiemelkedő látványosságánál jártunk. Azaz a vidék legmagasabb pontját – Leith Hill - látogattuk meg: dombra mentünk fel és … jókedvűen jöttünk le. A 965 láb (majd 300 méter) magas csúcs tetejére kellett építeniük egy magas tornyot, hogy elmondhassák, van errefelé több mint ezerlábnyi magaslat is. A torony tetején az oldalfalak nem túl magasak, az összes szülő elég gyorsan terelgette le a gyerekeit. A kilátás viszont szép: a Csatornától Londonig látni, már ha nem impresszionistán remegő őszi párával teli a levegő.

Fa nem maradt megmászatlanul

Zsófit is jelentős hatások érhették kirándulás közben, mert 2006. december 13. után újra kijelentette: fish and chips-et akarok enni. (Tasmániában kicsit túlettük magunkat belőle, azóta nem kívánta.) Hát ez sem volt zsiradékszegény kivitel, de az ale jó oldószer. Szárazföldi népség révén az androidos fordítóval próbáltuk megérteni a különböző tőkehal típusok közötti különbséget, feltáró célzattal végül rendeltünk egy kevert tálat.

A gyerekek egy hét alatt is egyértelműen fejlődtek angolból. Az olvasásukon hallani, hogy már érzik az angol nyelv hangképzését, az ismeretlen szavakat is legtöbbször jól ejtik ki. Mintha kialakult volna az a tégely, amibe beleragadnak a szavak, kiejtésmódok, sőt már mondatok is. („Can I have your rubber?” – ilyen mondatokat fülelnek le és használnak már az iskolai túlélésben.) Elkezdték angolul szidni egymást, megy a crazy és a stupid – nem várhattuk, hogy Shakespeare-rel kezdik…

Ármin amióta itt vagyunk önszorgalomból vezetett magának egy szótárfüzetet, amibe tematikusan gyűjtötte az új szavakat, rajzokkal értelmezve magának. Tegnap este teljesen betelt, így bevitte az iskolába. Nagy ünneplés lett belőle, 100 pontot kapott érte az asztala (náluk is van pontgyűjtés), úgy hogy eddig egy feladatra 40 pont volt a maximum. Jó volt látni, hogy Míra és Lili is ölelgették ezért örömükben. Ma tökéletes napja volt, mivel az edzés végén megkapták az új mezüket, ezen már a csapat neve is rajta van. Talán nem abban alszik… (A csapat ki van éhezve a győzelemre, a meccsen is jó lenne viszontlátni az edzésen begyakorolt háromszögelős gyors passzos akciókat.)

Lilivel már a hastingsi csatánál tartunk. Bevallom, én nagyon élvezem, ebből kiindulva lehetett keltákat, normannokat és vikingeket is nézegetni. Az internet előtt könnyedén lehet történelmet tanulni: egy klikk térkép, másik klikk hajó, újabb ruhák, épületek. Vallásórára pedig csodákat kerestünk – az interneten bőven van, ha valaki rájuk várna. Közben az is kiderült, hogy a mobilján a játékát átállította spanyol nyelvre, az angol már nem kihívás. Lehet, hogy 5 év múlva Barcelonába megyünk egy kicsit élni? (Bár valszeg akkorra már cikik leszünk neki, megszervezi azt már az ősök nélkül.) A tanulmányi sikerek Lilitől persze várhatók voltak, a nagy hír az, hogy még a kosáredzést is élvezte – ő inkább az agyát szokta izzasztani, nem az izmait.

Szép kiszáradt fa - sokat látunk ilyent

Miróka amellett, hogy elképesztő iramban falja a könyveket – ha két nap alatt nem tud kiolvasni egyet, akkor dühös lesz magára – a barátnői magyartanításához kér tanácsokat. Rájött, hogy egyszerűbb út ez, mintha ő tanulna meg angolul. Ezentúl ő a fő szervezője a „Mentsük meg Esmeraldát és barátait” makkgyűjtő akciónak. Azontúl, hogy mindennap szállítják az ellátmányt – a lovaknak gondosan megpucolva, disznóknak egybeöntve – hatalmas készleteket gyűjtenek télire a garázsban. (Tudjuk: "Winter is coming.")

Most elég jól bírom a gyerekekkel egyedül a strapát, egy hét elvonás után, még az is belefér, hogy minden játékuk alapvető eleme, lehet lényege, a kiabálás. Pár nap múlva biztos én is beszállok majd – bár ennek feltehetően nem fognak örülni -, ha már nyúzottabbak az idegeim… Munka azért van folyamatosan, hamar elröppenek a szűk órák, amikor nincsenek itthon.

Jövő héten őszi szünet: kirándulásokat tervezünk, kicsit jobban felderítjük a tágabb környéket.