Lopott blog

Ezt még nem én konyhatündérkedtem. Zsófi és Judit búcsú vacsorája.

Egyedül vagyok a gyerekekkel, felpörgött az élet, nehezen jutok a bloghoz. Egyre komolyabbak a házifeladatok, újra járom a gimit, együtt orrhangolok a kicsikkel a kiejtés gyakorlatokon, emellett konyhatündérkedem, élt vasalok az iskolanadrágjukba, konfliktust kezelek és rendőrködöm felváltva, és közben most egészen keményen dolgozom is ügyfélprojekteken. Próbálok egyensúlyt teremteni magunknak a munka, tanulás, élvezetek 3*8-ában. Lopott percekben írogatott mondatokból áll hát össze most ez a poszt(ó), szőttes.

Anya máris hiányzik mindenkinek, Lili ezt már szombat este felfedezte, aztán szép sorban mindenki. Kicsit talán meg is ijedtek mikor vasárnap este mindenkinek adtam egy papírt az összes telefonszámmal, adattal. De hát mi történhet itt, kérdezték? Jó látni, hogy feltétel nélkül biztonságban érzik magukat. Mondtam, hogy például defektet kaphatok, késhetek az iskolából. Most tényleg nincsen pótember a láthatáron ezen a héten.

Mosoly a szünetben, még mi megyünk 1-0-ra

A két védő mindjárt verve, de sajnos kimarad

Hétvégén eljött Ármin várva-várt debütálása. Nagy erőkkel – Judittal is kiegészítve - vonultunk ki, és kb. mindenki rekedtre ordította magát a nem mindennapi izgalmak közepette. Ármin az első félidő közepén állt be, és aztán végig is játszotta a meccset, meglepő módon középcsatár poszton, az edző újra álmodott taktikájának megfelelően. Nagyokat harcolt, ügyesen szerzett és tartott meg labdákat, ő passzolt legjobban a csapaton belül. A meccs hőse is lehetett volna, de sajnos a félpályás indulás és két csel után, már csak a kapussal szemben állva fölé lőtte a ziccert. Ha örökölt valamit tőlem, akkor még sokáig kísért majd neki ez a pillanat, a tökéletességhez épp csak egy hajszál hiányzott. Akkor úgy tűnt, hogy ez még belefér, vezetett 1-0-ra a csapat, ám sajnos a végére a már ismerős kapushibák közepette 1-2 lett. Harapni lehetett a frusztrációt, rengeteg helyzet kimaradt, ezt a meccset simán nyerni lehetett volna. És jövő héten a liga legerősebb csapata jön, 19-1 a gólarányuk 3 meccs után…

Lesipuskázik

Ármin helytállása mellett talán még az is pozitív élmény, hogy a lányok megjegyzése szerint kifejezetten integrálódtam az apuka társadalomba. Nem csoda, ekkora kihagyott helyzetek láttán az a minimum, hogy egymást lapogatjuk. (Árminnal aztán délután kimentünk a mezőre és kirugdaltuk magunkból a dühöt.)

Kihasználva a napos időt, vasárnap bicikliztünk egy jó nagyot az újonnan felfedezett Epsom Common erdőségben. A gyerekek is nagyon élvezték a közlegelést – bár igazán onnantól lett verhetetlen a program, amikor észrevették, hogy mindegyikünk gatyája olyan lett az izzadtságtól mintha bepisiltünk volna.  Mindig azt gondolom, hogy ebből a pisi-kaka vicc korszakból már kijöttünk, de tudhatnak valamit a hollywoodi vígjáték rendezők, ennek igazából sosincs vége. Ez akkora terep volt, amibe a komoly emelkedőkkel együtt már egy eltévedés is belefért, de annál kalandosabb volt. Miróka itt is olyan volt, mint a tanulásban, mindig kell egy kis pityergés előtte, hogy igazából összeszedje az erejét.

Széles mosolyok az emelkedők előtt

Aztán délután itthon már komoly tanulmányok folytak. Lili hasít, bár kezdi túlzásba vinni a hatékonyságot. Julius Ceasar haláláról szóló esszéjét elsőre úgy gondolta megoldani, hogy copy pastelt a wikipédiáról, majd automatikus fordítást nyomott a wordben. (Az idusán szót nem ismerte a program.) A tudás értelmezése a XXI. században – semmi tartalom, csupa technológiai know-how -, azért igyekszem visszalassítani egy kicsit. Amúgy ő elképesztő ütemben fejlődik, ma mindegyik óráján begyűjtött zöld kártyát – ezt a jó teljesítményért adják, kicsit olyan pontgyűjtéses történet, mint a Harry Potterben. Sőt jelentkezett angol órán az olvasós rész után, és felolvasott egy mondatot a HP könyvből, amit a legérdekesebbnek talált. Szivacsként gyűjti magába a szavakat, a döbbenet, hogy egy rákérdezés után aztán emlékszik is rájuk. (Esti híradóban már kiszúrta a gyilkossági híreket, érdemes volt szegény Ceasarról tanulnia.)

Ló a szomszédból - ő nem az Epsom Derbyre készül

Árminnal és Mírával küzdelmesebb. Most már ők is kapnak feladatokat: szavakat, kiejtésmódokat kéne tanulniuk. Ők azért nem annyira szivacs jellegű, önműködő tanulók, velük dolgozni kell. Míra a harcos típus: kíváncsian kezd, megtorpan, elkeseredik, begörcsöl, de nem adja fel, küzd, kitart és aztán beindul. Kell neki egy hullámvölgy, hogy rendesen odategye magát. Árminnál isten mentsen a hullámvölgytől: ő a megtorpanás után lefagy és bedühösödik, és hagyja a francba az egészet. Nála ügyesen lendületet kell szerezni, mert ha sikerélményt él meg, akkor elképesztő energiát tud még beletenni. A ma este jó volt, mindenki nagyon lelkes angol ügyileg.

Míra osztálya érdekes feladatot kapott, olyan verset kell írniuk (!!), ahol a vers első sorai kiadják az osztályuk nevét - spruce class. Eltartott egy ideig, amíg elengedte a tökéletességet, azaz hogy rímeljen meg minden, viszont kitaláltuk, hogy minden betűhöz írt egy angolt szót, amit itt az iskolában tanult meg, és ezzel a szóval ír egy mondatot. Először magyarul, ahogy ez a szó megjelenik neki az iskolában töltött időben – aztán ezt holnap visszafordítjuk angolra. Nagyon lelkes, bár itt is kellett egy kis sírdogálós hangolódás.

Afrikai pia - Jól látom, hogy Lili csajosodik?

Este újabb kellemes meglepetés, miközben a szeméttel kezemben számos kukáink felett futtattam a listákat a fejemben, megjelent az egyik szomszéd. A jó magyar bort meghálálandó afrikai likőrt kaptunk - felesége dél-afrikai – és egyben bejelentkeztek egy társas programra. Ráadásként még az afrikai kézfogásra - csuklófogásos - is megtanított, mivelhogy szeméttel volt tele a kezem, európai módon nem ment.

Időközben újra ügyfélszolgálatokkal csevegek. Eddig az igazi nagy piros pontot az amazon.com kapja. Szombat délután elromlott a kedves Kindle-m. Jelen állás szerint szerdára megkapom a csere darabot, csak annyit kérnek, 30 napon belül küldjem vissza az elromlottat, persze az ő költségükre. (Azt sem igazán kérdezik, hogy mitől, hogyan romlott el.) Már maga az ügyintézés módja is tiszteletreméltó: az interneten megadom a telefonszámom és abban a pillanatban hívnak vissza.

A hétvégébe még az is belefért, hogy felderítettem a szomszédos Sussex vidék látnivalóit: kastélyban/várban, parkokban, nosztalgia vonatokban és lovas programokban verhetetlennek tűnnek. És már kacsingatok Wales felé is a hosszabb iskolaszünet idejére.