2011. szeptember 14., szerda

Alexander United

A pillanat: 2011.09.14. 11:41. Itt ülök a gép előtt, Zsófi külön íróasztalon a sajátjánál. A lakásban csend, minden gyerek iskolában, ma nincsen ebay licit, nem látok becsavarozni való dolgot, és elvégeztem, amit most feltétlen szükséges volt hazadolgozni. Most először, mióta itt vagyunk, egy pillanatra elgondolkodtam, mihez is fogjak a következő félórában. Ablak nyílt a lehetőségek világára a kötelességek szobájából. Na, jó, percenként kinézek: várjuk a postást a bankkártyával, a sky-os szerelőt a vonalas telefonra, és nézzük az emailt, hogy mikor/ki/mennyiért szállítja haza az ebay-en váratlanul megnyert szófát, és tologatjuk a giga-mega leltár átvizsgálását.   És mérgelődünk, mert egyre valószínűbb, hogy csak jövő héten lesz broadband. (Mire az írás végére értem, ez fixálódott is – 22.-ig várhatnak a családi és munkaügyi skype-olások.)
Lesz azért írnivaló a blogban, sok apró-nagy dolog történik velünk. Ma Lili például haptákba vágta magát, megkötöttem a nyakkendőjét – fura világ ez, talán fordítva szokásos– és nagy izgalommal elindult első gimis napjára. Még nagyobb izgalommal várjuk haza.
Business Woman ante portas
 Ármin és Míra azzal a hírrel jöttek tegnap az iskolából, hogy szerintük logopédiára fogják küldeni őket. Sokat gyakoroltatták ugyanis velük az angol abc-t, és állandóan javítgatták őket: az ismerős hangokat is másként mondják errefelé. A vacsoraasztalnál aztán már nagy átéléssel ordibálták immáron yorkshir-i tájszólással a zöngés és zöngétlen hangzókat. (Kár volt őket kiskorukban letiltani a köpködésről, itt pár hangzónál kifejezetten jól jön.) Remélem, a tanárok nem vonnak le súlyos következtetéseket Ármin családunkat bemutató rajzáról. Mindenki meztelenül szerepel rajta, aprólékosan megkülönböztetve, hogy kinek mekkora méretű melle van, életkorának és/vagy fitness állapotának megfelelően. (Szerencsére, lejjebb már nem részletezte a rajzot.)
Nem kellett mély önreflexió ahhoz, hogy észrevegyük: ideje megálljt parancsolni ebay-es addikciónknak. Már megvettük a szükséges komódokat, amikor jelzett a gép, hogy most jár le a licit egy korábban lehetségesnek kinézett darabnál. Sejthető a történet vége: a hülyének is megéri ennyiért, hát még nekünk. Belicitáltuk, megkaptuk, hazahoztuk. Persze, volt még bőven hely neki a lakásban, sőt tulajdonképpen jól is jött. De idevágó szakismeretekkel rendelkező olvasóink már csóválják fejüket: ez a kognitív disszonancia redukciójának tipikus esete. Szóval max. még a multifunkcionális printer, de aztán lejövünk. Esetleg egy kis hencsergő a nappaliba. Jaj, fogjanak le!
Pótszernek úgy látom azért kitűnő lesz az ale – és persze idővel jöhet cider is – kóstolás. A tegnapi Fuller’s ESB Cahmpion Ale méltó sorozatnyitás volt.
Kezdő lépések (hosszú lépések helyett)

Ránk is fért némi alkohol tegnap, mivel nagyon átfagytunk egy amúgy roppant szívmelengető eseményen. A Sainsburyben láttuk kiírva, hogy a szombati helyi ligában játszó focicsapatba várnak épp 9-10 éves fiúkat. Elmentünk és nagy siker volt. (Bár Ármint kellett kicsit győzködni. Sajnos, még emlékezett rá, hogy korábban Anglia mellett érvelve említettem: itt találták fel a focit. Innentől azt gondolta, hogy errefelé mindenki Maradona.) Zsófi ismét rám szólt, hogy ne káromkodjak annyit, de nem tehetek róla: ha meglátom ezeket a parkokat, kicsit mindig szomorú leszek. Sok minden kicsi itt Angliában, de ha a parkokról, illetve a sportolásra biztosított terepekről van szó, akkor roppant távlatok nyílnak. Egy 6. osztályban – járási liga – szereplő csapatról van szó, ám négy teljes méretű, tökéletes gyepszőnyegű pálya sorakozott egymás mellett, hatalmas fákkal övezve… Hol van otthon ilyen?
Ármin sikerélményként élte meg, tényleg nagyos ügyes is volt: az edzést záró játékban – aminek a nagy része kétérintős volt! – sokat futott, gólt is lőtt. (Én már attól is lefáradtam, hogy az oldalvonal mellett rohangáltam, fordítva az edzői utasításokat. Félpályán játszanak majd meccseket, 7 fős csapatokkal.) Hihetetlenül jó hangulat volt, az edző szülőket is bevont, figyelt, dicsérte a gyerekeket minden jó megmozdulásuk után. Ha pedig nem sikerül valami, akkor „unlucky” (peched van) a mondás, és azután jön a tanács, hogy mit másként. A végén Ármint választották a meccs emberének. Újra várnak minket jövő héten, akkor már le is „igazolják”. A szombati meccsek jó alkalmat jelentenek majd a környék bejárására, felderítjük a járás futballpályáit, és gondolom egyben látnivalóit, (pub-jait) is. Szóval Alexander United szurkolók leszünk...
Körkapcsolás a BBC-n: "Bokor receivs the corner, turns toward the goal and..."
A foci kapcsán éljük meg eddigi legnagyobb angol nyelvű kihívásunkat. Már mindketten beszéltünk telefonon az edzővel, és komoly mértekben kellett dolgoztatni a fantáziánkat is az értelmezés érdekében. (Ha jól dekódoltam, jövő héten máshol lesz az edzés helyszíne, remélem, nem az én megértésemen múlik majd Ármin testedzése.)
Bár nagyon igyekszem, nem sikerült az egeres történethez fogható újabb vicces félreértést produkálnom. A következőre futotta: Lili jövendő iskolai nyelvtanárjával a mi angol tanulási lehetőségeinkről beszélgettünk, amikor az általam megfogalmazott „polish” (mondjuk: csiszolni) kifejezést félreértette, és egy pillanatra nagyon megörült, hogy az eredeti anyanyelvén szeretnék tanulni. (Lengyelül - polish.) Most komolyan, ezt tényleg másképp ejtik? (Bezzeg ő meg a magyart írta Hungrynak. Éhes lengyel..., mivel álmodik?)

3 megjegyzés:

  1. Eszter (a sok közül a Blazsek)2011. szeptember 14. 21:17

    Eddig csendben élvezkedtem csak, de muszáj tudatnom, hogy az estéimet bearanyozza a sok érdekesség, amint olvasok Rólatok, szóval Attila ne add fel, csak ilyen szorgosan továbbra is, mert tisztára olyan, mintha a napi szappanoperámat nézném, (na jó, csak a függés értelmében), mert lassan nem hiányozhat a mindenestéimből (nappal a GEben nem lehet ilyen típusó honlapokat megnyitni... :-)) a Bokor család aznapi története. Szóval nagyon élvezem, hihetetlen sokat tanulok az angliai életről. Köszi. Majdnem olyan jó lehet, mint Zsófinak a mi pletyijeinken csemegézni, de az azért lehet hogy egy fokkal még jobb :-) Örülök, hogy jól vagytok! (Sokszor nem fogk írni, annyira nem vagyok grafomán, de mindig olvaslak Benneteket. Sok puszi az egész családnak. e

    VálaszTörlés
  2. Abszolút osztom Eszter véleményét! Nagyon szuper ez a blog. Biztató kommenteken kívül írni hozzá ritkán lehet, kérdezni felesleges olyan részletes, magunkról meg majd privátban, de Attila, légyszi, abba ne hagyd!!

    Egyébként meg a beszámolóitokat olvasva kívülállóként nekem az tetszik, hogy úgy tűnik mindenki - na jó, a bankosokat kivéve - segíteni akar nektek és főleg a gyerekeknek abban, hogy jól érezzétek magatokat. Egyelőre nem látom még azokat a motívumokat, amiket az Angliából csalódottan hazaköltözött honfitársaink meséltek az angolok híresen távolságtartó és mindenfajta befogadást elutasító allűrjeiről.
    Remélem a lelkesedésetek nem csak kezdeti és még sok örömötöket lelitek a következő egy évben. És persze egyfolytában irigykedem... :-)

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    A nyáron beszélgettem egy Londonban 7 éve élő magyar párral. Egy nagy különbség van köztük és köztetek: ők szeretnének asszimilálódni, ti pedig élvezni akarjátok ezt a határozott idejű kintlétet. A ti helyzetetek összehasonlíthatatlanul könnyebb "lelki" értelemben. És szerintem ez a vízválasztó!

    A blogot pedig én is köszönöm! Nagy élvezettel olvasom!

    Soma

    VálaszTörlés