2011. szeptember 20., kedd

Izzadtságszagú


Egy másik újszerű pillanat: 20/09/2011 11:23 perc. Már háromnegyed órája félmeztelenül izzadok 20-25 középkorú hölgy gyűrűjében, a csapat egyetlen tesztoszteron bajnokaként. Biztos lehetne izgalmasabb csattanó, de csupán egy jóga óráról van szó, ezt viszont élveztük. Testem feltehetően sokkoló élményként éli meg mindezt a gondoskodást, úszás, biciklizés és Ármin fociedzése is belefért ma. A rohangálós tolmácsoláson túl a labdaszedéssel is bővült szerepköröm, talán még gyúrónak is jó leszek az idény végére. Ármin gyönyörű gólt lőtt külsővel, pont, ahogy hétvégén tanítottam neki. Van valakinek kontaktja Polgár apukához?
1. Ezért kaptak nyilván íróasztalt. 2. Ármin, órákkal edzés előtt fociszerkóban
Már kevesebb az újdonság, itteni életünk kezd beállni ismerős nyomvonalakra: időpontok, útvonalak, programok és sajnos, a takarítások ismétlődnek. Tapasztaljuk, ízelgetjük, mennyi munka fér bele a 9:30-14:45 közötti időszakba, ennyi a gyerekmentes zóna. Szervezzük az otthoni dolgozós heteket, és elkezdődtek a munkatelefonok. Ez lesz a következő 1-2 hónap nagy kérdése, hogyan, mennyit szükséges, bírunk, élvezünk ebből.
A gyerekek még mindig az ismerős napi ritmusra járnak: reggel izgulós készülődés, délután felszabadult csacsogás az aktuális élményekről. Míra elkezdte magyarul tanítani a barátnőit, Ármin próbálta rávenni, hogy csúnya szavakat is vegyen bele a repertoárba. Jó, hogy nem sikerült, mivel a barátnők az új magyar szavakat kiabálva rohangáltak az udvaron.
Fagyit érő szavak, angolosodó nyomtatott írásmóddal
Az ösztönzési rendszer jól működik, tegnap fagyis, maszatos arccal érkeztek haza az iskolából. Mindegyikük leírt 8 szót a tanterem faláról és különböző plakátokról, majd nyújtották a markukat. Lili is megoldotta a feladványt, 8 spanyol szóval érkezett haza. Két óra után messze ő beszéli legjobban ezt a nyelvet a családban. Angolul is rengeteget megért, megszólalni még kevésbé hajlandó. Az osztályfőnök irodalom tanára mindig külön figyel rá: mivel Lili könyvként a Harry Pottert vitte be, így ma azon keresztül tanulták a bevezetés, tárgyalás, befejezés örök igazságát. (Ma megkaptuk az amazonról neki rendelt angol-magyar szótárt: sajnos, mellényúltunk. Ez egy angoloknak íródott tematikus túlélőszótár Budapestre: terhes vagyok és cukorbeteg; fulladok stb. Kevés hasznát veszi ezeknek a kifejezéseknek a gimiben. Remélem.)
Az angol iskola mellékhatása: elkezdtek nyomtatott betűkkel írni, követendő az itteni írásmódot. Na, ebből lesz még gond otthon, a magyar háziknál próbáljuk leszoktatni őket. (Nagyon köszönjük az otthonról érkező infókat, még tartják a lépést.) A játékaikba, mint mindig belopóznak a mindennapjaink. Tegnap este hallottuk, hogy licitálást tartottak egymást között egyes játékaikra, nyílván megirigyelték az ebay izgalmait. Ármin viszont biztosította számunkra is a heti izgalmat: „Jé szappanbuborékok” kiáltással rohant az úttestre a pirosban, és elkezdte üldözni azokat. Mi meg őt a beinduló kocsik előtt. Mi nyertünk.
Tuti esti program az öreges kanapén : Jóbarátok nézés
Teperünk, hogy előlépjünk a gyüttment státuszból, már füvet is nyírtam kiskertünkben, egy ügyes kis hengeres szerkezettel. A következő lépés az lesz, amikor megfejtjük a ruhaszárítás rejtélyét. Elég gyors ütemben mosunk, ehhez képest a száradás már zavaróan lassabb. Teregetünk jobbra-balra, normál és télikertben, órákig ment a szárítógép, mégis nedves. Ennyit az itteni klímáról.
És akkor még röviden az angolokról, akikre több megjegyzés is érkezett. Panaszra nincs okunk. Ha mi fordulunk bárkihez, mindig mosoly és sok segítőkészség a válasz. (Kivéve az iskola előtti parkolót.) Mondjuk, sokszor oda jutunk, hogy a process, az process, azon nem lehet változtatni. Nem egy kiskapus nemzet, látszik, hogy nagypályán birodalmaztak. És fordultak már oda hozzánk utcán is ismeretlenül, valamint Ármin fociedzésén is megszólít, beszélget velem a többi apuka. Tetszik a nyugis vezetési kultúra is: 3 hét alatt egyetlen sávba furakodót láttam; nem jellemző a gyorshajtás, autópályán 110-120-szal mennek a legtöbben; és okosan jeleznek előre a körforgalmaknál, lehet előre látni, ki hogyan akar kimenni. Ezek persze távoli látószögek, nem dolgozunk, nem élünk együtt velük, úgy biztos más.
Ellenben mindig sokkoló megérni, hogy mennyire keveset értek, ha egymás között beszélnek. A szaunában Mike Leigh filmekben érzem magam – zárásként újra izzadás és középkorú hölgyek -, ma talán arról beszéltek ízes tájszólással, hogy barátnőjüknek van képe szoknyát felvenni a teniszhez, ellenben milyen jóképű az a fiatal edző, de ehhez kevés a phd-m.
Ő még nem az alkoholtól mosolyog

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése