2011. szeptember 11., vasárnap

A héja vacsorája


Azaz: áttörés a mikró fronton! Sőt komód is a karmaink között, így már csak a kanapé és vendégágy kell, és összeállt az alapfelszerelés. Nehéz elképzelni eljövendő ebay mentes életünket. Már családi rituálévá vált, a gyerekek is megértő mosollyal fogadják a licitek utolsó másodperceinek pergőtüzét, valamint az azt követő adrenalin gejzíreket. Az ebay mulatságok morzsapartiját az ismerd meg Londont ószeres túráink jelentik. Kivesszük a hátsó üléseket, majd tértölelő körfuvarokban begyűjtjük méretes tárgyainkat. (És milyen jó, hogy Grand ez a Scenic! Már szinte szívembe lopja magát.)
Betevő falatok
 A lakás tehát szinte kész, bár van 3 kapcsoló, amelyekről fogalmunk sincs, hogy mit működtetnek. Talán a szomszédnál valamit, vagy a landlord webkameráját? Megérkezett az ingatlanostól a lakásátvételi leltár is. 70 oldal, minden sarok és pöcök állapota le van fényképezve: nem babra megy a játék, már látom olvadni a depozitunkat…
A front szóról: ez is jól mutatja az alakuló bábeli helyzetünket. Míra kérdezi, mit is jelent ez a szó, majd furcsán néz, amikor az időjárásról kezdek neki mesélni, Kiderül, hogy ő már az angol szó jelentésére kíváncsi (elöl). Ma ő egyébként gyakorlatilag végigbeszélte a napot, be kellett pótolnia a két napos iskolai visszafogottságot. A második iskolai nap egyébként még nagyobb siker volt, mint az első, széles mosollyal léptek ki a kapun. A Míra már barátokról beszél, és kezdik név szerint azonosítani a társaikat. Mindketten szerepeltek is, felolvastak szövegeket, rajzoltak, játszottak. Ráadásul Árminnak már volt tesi órája is, ahol aztán királykodhatott. Újra ő a leggyorsabb, legerősebb. Pontosabban a „good boy”: kérdezte mit jelent ez, mert állandóan ezt mondja neki Mr. Tilla. Míra is kérdezte, hogy mi az a v betűs szó, amit állandóan mondanak neki. Kiderült, hogy a „very good”.
Ármin félve vallotta be, hogy ugye nem baj, hogy a tantermi órán elkalandozott a figyelme, azaz tanulni is próbált, nem csak az angolra figyelni. Hiszen előtte sokszor elmondtuk nekik: most nem az a lényeg, hogy a tananyagra figyeljenek, csak az angolt próbálják megérteni, gyakorolni, és kapcsolódjanak a többiekhez, ne húzódjanak vissza. Megbocsátottuk neki. Amúgy is nagy bennük az ügybuzgalom, az angol nyelv állandó taglalása, értelmezése mellett este maguktól veszik elő a hazai tananyagot és írják a munkafüzeteket.
Kommunista műszak: esti iskola

Viharfelhők a bankkártya téren: ma olyan levelet kaptunk, hogy „miután már egy ideje megkapta a bankkártyáját felhívjuk figyelmét arra, hogy…” Hát kártya eddig nem jött, jöhet az újabb ügyintézés. Azért itt sem six sigma még minden. (Ez a fenékig tejfel korszerű neve.)
Mai program: Littlehampton, a tengerparti kisváros, ami az egyik lehetséges lakóhely volt sokáig, figyelembe véve tengermániámat. Ma kirándultunk, mivel mára mondták a meleg időt és a kevés esőt. Olyant nem ígértek még, hogy biztosan nem lesz eső, és azt kell mondjam, ez nem túlzott óvatosság. A hőmérséklet amúgy is 17-20 fok között ingadozik, amióta itt vagyunk. Egyszer volt 23 fok is a kocsink hőmérője szerint, gondolom, ha három egymást követő ilyen nap van, akkor adják ki a hőségriadót. De nem akarok panaszkodni, bár esik is, de minden nap süt is. Kellemes ez a hőmérséklet, lehet sétálni, biciklizni, éppen mindenre jó.
 A tengerpart nekünk való volt. Maga a kisváros két dologról híres. Egyrészt itt van a leghosszabb pad a világon, vagy 150 méter és időnként aranyos furmányos kanyarok vannak benne.
És itt még csak nekifut a 150 méternek...
Csajok
Másrészt itt született a Body shop alapítója. Mi viszont elsősorban a pub életre, illetve az apályos (majdnem aszályost írtam, hiába a kontinentális reflexek) tengerpartra koncentráltunk. Az első pub ebéd élmény hangulatos volt, abszolút gyerekprogram: füstmentes közösségi élet kisgyerekestül és nagymamástul, finom ale és persze tradicionális, laktató ételek. Itt legalább aggodalom nélkül vezetjük be a kocsmázásba a gyerekeket, csak otthon le tudjunk jönni róla. A tengerpartról nem is kell írnom: 1 perc alatt visszaszoktunk a jó sós levegőbe és az Új Zélandon abbahagyott gyűjtögető életmódba: kavics, kagyló és rák keresésbe. (Azt hiszem, obszidiánt is találtunk, jól jöhet majd a 6. könyvben az otherek ellen. Song of Ice and Fire rajongóknak… Edina te is a végére értél?) Csak a menetrendszerűen megérkező eső vert ki minket onnan.
A mai napba még az is belefért, hogy reggel meglátogattuk mindként szomszédunk. Zsófi sütött nekik gyümölcskenyeret, én vittem a szekszárdi borokat. Még mindig nagyon kedvesek, és elkezdtek beavatni a helyi élet kulisszatitkaiba: a 3. szomszéd lánya vállal bébiszittelést, a 4. szomszéd nő masszőr szalont működtet. (Nana!) És nyílván mindenkinek nagyon nehéz elhelyezni, hogy mi most hogyan is, miért is, mit is errefelé. Működik a patriarchális reflex: ha ez eddig szóba jött, mindenki, mindig hozzám fordult, hogy akkor ügye az én munkám miatt költöztünk ide. A feministák még csak félmunkát végeztek errefelé is.
Jelezve, hogy már tényleg befészkeltük magunk, a ma estét – még egy jó biciklizés után – közös Jóbarátok nézéssel zártuk. Csak azok a fránya kapcsolók…
Apály, de messziről aszály is lehetne...
A fránya pad + Ármin láthatóan imádja az iskolai uzsonnatáskáját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése