"Szerelem, szerelem, már megint izzad a tenyerem" (A céda imbUszkulcs)

Még mindig a fészekrakás körül csivitelnek gondolataink. Már minden minősítő jelző nélkül írom, hogy volt még egy kör Svédországba. Kicsinyes bosszújuk foci győzelmünkért abban merült ki, hogy a lányok emeletes ágya hibás termék volt. Ráadásul interneten, telefonon reménytelen elérni őket, mint sok más szolgáltatót is. (A feltöltős mobilkártyánk gyakorlatilag azzal fogyott le, hogy zenét hallgattunk a különböző ügyfélszolgálatokon...) Megoldottuk, ma már mindenki rendes ágyban alszik.
A folyamatos bútoráradat miatt még jelentős a gyerekmunka aránya: az ipari forradalom korszakának szintjét talán már elhagytuk, megérkezve a 90-es évek török nike üzemek szintjére. Viszont nálunk legalább lelkesek a szorgos apró kezek, az a minimum, hogy saját bútoraik összeszerelésében főszerepük legyen. Megnyugtató tudni, hogy jó eséllyel ebből akár meg is tudnánk élni. (És sok-sok magyar felső vezető álmát váltanánk valóra az asztalos mesterséghez való közeledéssel.) Judit, természetesen szállunk rendelkezésedre is.
Ma már rajtam kívül mindenkinek lett biciklije is. Ennyi nem is fér fel a kocsira, így Zsófi és Lili már azon indultak vissza. (A feszültségkeltés kedvéért: még nem értek haza, de bízunk bennük.)
Vagyis zajlik az ebay figyelés, elemzés, elkezdtem gyártani kedvenc kis összehasonlító excel tábláimat: tv, printer, valami kis fiókos szekrények. (Azért már mást is olvasnék szívesen, nem csak hirdetéseket.)
Egyre többet sétálunk: gyönyörű napos időnk van, és az ajtónkon kilépve hatalmas parkok jobbra-balra. A Clarendon Parkról, ahol lakunk még biztosan sokat írok majd, mivel ennek a hangulata tette egyértelművé, hogy tényleg jövünk. Már Epsom maga is zöld, hangulatos, emberméretű (2 éve Anglia legjobb lakóhelyének választották), de a parkunk ezen belül is zöld sziget. Egykori kórház és kísérő épületei lettek átalakítva. Csendes környék, hatalmas, gyönyörű öreg fákkal. A szomszéd sarkon egy pálmafa is van... Kisétálva állatfarm, golfpálya és lovarda a közvetlen szomszédságunk. Folyt köv., addigi is pár kép:

Házunk: Míra szőrije szellőzik a nappali ablakában.

Zsófi bemutatja, hogyan nem szabad belépni a helyi boltba. (Tényleg felirat tiltja a kapucni felhajtást.)

Szomszédság balra

Szomszédság jobbra

Nagy hír: megkaptuk az iskolákra is a visszajelzést. Míra és Ármin mennek az első helyen választottra (Lovelace Primary). Lili kicsit szomorú, mivel végül nem került be a várólista első helyéről a CCC-be. A 2. helyen választottra viszont igen: Epsom and Ewell High School. Ez legalább közelebb van, pár perc biciklivel. Lili jövő hét szerdán, a többiek csütörtökön kezdenek. Indulhat az iskolai formaruha vásárlás.
Lassan-lassan végére érünk majd az ügyintézős, berendezkedős időszaknak, elkezdjük felépíteni a normális életritmusunk. Már ki is néztem az uszodámat. És bárki jön majd hozzánk vendégségbe, kávétejszín a belépő! Találtunk egy single cream nevű helyettesítő terméket, de nem ugyanaz az élmény mint a bio a körforgalmas cba-ból.(Jut eszembe: Kellemes vasárnap jó reggelt, Barbara, remélem, nem hűlt ki a kávéd a blog végére!)
Viszont a smoothie-k, na abban tobzódunk! És persze imbuszkulcs, csak mindig a kaján jár az eszem szerelés közben...

Happy end nincs? De igen: Zsófi, Lili is hazaért a biciklivel :)

U.i.: Zsófi  külön kérésére még egy fénykép, megnyugtatandó a nagymamáknak: a gyerekek esznek, és nem már nem is földről.