Repülj Con Artist!

Egyértelműen feszegetjük a liberális gyereknevelés határait: a múltkori kocsmázás után ma lovira vittük a gyerekeket. Ármin edzője adta a tippet, évadzáró futamok lesznek a híres epsomi pályán. Ott a helyünk! Rutintalanul készülődtünk, a honlapon még a javasolt öltözéket is megnéztük – smart casual –, ezután nem mertünk biciklin elindulni.

Már maga a pálya gyönyörű, mintha egy festmény elé ülnénk le: egy nagy zöld domb aljában, a szokásos öreg tölgyfákkal. Szinte elrepült az ott töltött 3 óra, ügyesen volt szerkesztve a program, nem unatkoztunk egy percet sem. Először a lovak bemutatása, körbevezetése. Alap, hogy minden ló gyönyörű, de ezek a versenylovak forrongó energiabombák. A kedvencem fejét oldalra fordítva szinte minden egyes nézőnek a szemébe nézett, begyűjtve a hódoló pillantásokat. Aztán futás át a pálya mellé, ahol bemelegítés, odds-ok felmérése, majd jön is a futam. Régen sokat lovagoltam, emlékszem a sebesség részegítő ritmusára. Ám ezek a lovak itt 3 sebesség fokozattal magasabba kapcsolva, egy lüktető csíkban suhantak el előttünk. 

Very, very.. de hiába veri, Con Artist-ot (2) ma nem lehet megverni

Izgulunk a kedvencekért, ordibálunk a cetliszaggató tömeggel. Sőt, annyira belelkesedünk, hogy fogadunk. Zsófi szűz keze dönt, választ egy esélyesnek tűnő lovat, Con Artist. Valahogy folyamatosan mozogtak az odds-ok, mire kezdődött a futam, már kevésbé tűnt esélyesnek. Zsófi kicsit ideges lett. Elindult a futam, lovunk rögtön az élre állt. Zsófi még idegesebb, hiszen addig az összes ló tökutolsó lett, aki az elején vezetett. A mi lovunk viszont egészen 100 méterrel a cél előttig kitartott. Ekkor húzott el mellette belülről az a szemét Romeo Montague… Az élet azonban mégis habostortás leányálom: Con Artist minden bizonnyal meghallotta nagycsaládunk kétségbeesett többszólamú sikítását, ugyanis vagy 30 méterrel a cél előtt összekapart még pár lóerőt, és hihetetlen ritmusváltással, elsőnek repült célba. Hamarosan az is kiderült, hogy Míra és Lili éppen hogy örömükben sikítottak, mert azt a dög Romeo-t stílusosan egy jóképű, fiatal zsoké lovagolta, akit kinéztek a bemutatáskor. Hoppá-hoppá… Mindenesetre taroltunk, a befektetett 5 fontunk búsás 4,5-szeres nyereményt hozott. Igazi sportélmény, nem szívbajosoknak itt egy videó is róla (nem mi forgattuk, hivatalos epsomi tudósítás): http://www1.skysports.com/racing/results/video/461218/epsom-downs/25-09-2011/toteswinger-handicap

Eddigi angol élményem mélypontja is e programhoz fűződik. A férfi wc-ben pisilés közben pontosan egy szót sem értettem a sörgőzös eszmecserékből, pedig biztos tuti tippek cseréltek gazdát. (Ilyet azért kaptunk a bukméker előtt is a sorban. Fájdalmas utolsó lett, akire rá akartak beszélni minket.)

Sportos hétvégénk volt, elmentünk drukkolni Ármin focicsapatának, mint kiderült, Alexandra United helyesen a neve. Minden tiszteletem, elképesztő hajtás volt, odatették magukat mindkét csapatból. Izgalmas, élvezetes meccsen, sajnos, 2-0-s vereség az utolsó percek figyelmetlenségei miatt. 

Életerős Alexandra kontra (pirosban), talán az üresben helyezkedő bíró sporit kellett volna megjátszani

Elképesztő volt látni, hogy már ezeket a 9-10 éves gyerekeket is folyamatos letámadásra és tudatos szélsőjátékra szoktatták. Azt már nem is írom, hogy újra egy fantasztikus sporttelepen voltunk, bár a Hampton Court királyi palota szomszédságában ez talán annyira nem is meglepő. Ármin melegíthet, talán pont rá lesz szükség az első győzelemhez.

Pénteken patakban folytak a könnyek, elbúcsúztunk Jóbarátainktól. Rögtön kezdenék is újra a gyerekek, de várunk addig, hogy már angolul nézzék legközelebb. Az biztos, hogy naponta többször is valaki szájából úgy kezdődik egy mondat, hogy „Ez olyan, mint amikor Joe, vagy Phoebe…”, bekerültek a családi legendáriumba. Lilinek van Ross és Monica osztálytársa is, sajnálta, hogy nem testvérek.

Goldberg variációk íróasztal témára. Osztályfotó mindig a közelben.

Hétvégén nem csak szórakozás volt, tanultunk közösen a gyerekekkel. Lili számomra is érdekes házi feladatokat kap. Art feladatának köszönhetően ismertem meg William Morris képzőművész izgalmas életét. Hittan órára valamiért a kedvenc daláról kell írni, ám hirtelen megtorpant, amikor felvetődött, talán el is kell majd énekelnie. Ezzel elhullt a Santa Maria, ami pedig most még a Waka-waka-t is lenyomná. Végül a „Tavaszi szél vizet áraszt”-ban egyeztünk ki, még angol fordítást is találtunk rá a net-en. Ráadásul a youtube-on megtaláltuk a Freddie Mercury-s változatot is, ha valakivel kánont akarna énekelni az órán. Egyelőre magyarul dolgozunk a fealadatokon, aztán egyszerű angolra ültetjük át. (Történelemből tanulják majd az agincourti csatát is, jöhet a gyönyörű V. Henrik monológ!)

Életünk egyre tervszerűbben zajlik, a hazautazásokat tekintve mindenképp. Már most megvettük a karácsonyi repülőjegyeket, novemberi és decemberi ügyféltalálkozókat egyeztetünk, projektütemezések tarthatóságán izgulunk. A szabadság örömei keverednek a távolságból fakadó előrelátással és óvatossággal. Hamarosan itteni életünk is új vágányokra kerül, kedden megérkezik az első hosszabb távú vendég, aztán Zsófi utazik haza egy hétre, majd én. Még nem unatkoztunk itt, ahogy látom, nem is fogunk.
Étel fronton is kialakulóban a rendszer: jellemzően egy nap nemzetközi kaját – thai, indiai, olasz – vált egy nap magyaros. (Mindezt ipari mennyiségű pirítós egészíti ki.) Legutóbb rakott krumpli volt, érdekes volt látni, ahogy útra keltek az alkotórészek a tányérok között: ki a sárgáját, ki a fehérjét, ki a kolbászt nem szereti. Még jó, hogy a krumpli biztos pont. Erről jut eszembe, bár itt is van csemege uborka, de messze nem olyan az íze, mint az otthoninak.

Móni kommentjét látva, ismét igazolódni látszik: nincsen szerző, csak olvasó. Bár nyitott vagyok aloe vera kóstolókra is - Dél-Amerikában biztos remek pálinkát is főznek belőle -, de egyelőre még jól el vagyok az itteni ale-ekkel. (Ezen el(ale)ek, míg elal(ale)ek. Ezt csak zárójelben merem) E poszt múzsája is egy remek Fuller’s volt.

Vendégcsalogató program őszi estékre