2011. szeptember 7., szerda

Ösztön és értelem

Villanások az akklimatizálódás vérfagyasztó pillanatairól:
  • Vezetés közben kanyar után hirtelen egy kocsi jelenik meg szemben, azonos sávban velünk. Ö(sztö)n dönt: húzás vissza a saját sávomba, azaz jobbra. Agy 1 sec múlva korrigál: téves döntés, a bal az én sávom, ő előzget túl komótosan. Kéz korrigál 1.2 sec múlva. Szerencsére mindez 15 km/óránál, és lakóparkon belül, még összemosolyogni is volt idő, amikor a másik kocsi visszament a sávjába. Kedves ösztön, remélem, tanultál belőle.
  • Éhes a család az uszoda után, gyors megoldás egy pizzás, ahol a poén kedvéért egy közös óriásit rendelünk. A legkisebb közös többszörös: sonkás, olivás, kukoricás. Férfimunka, rendelem. A felvevő szeme megrebben, de elkezdi beütni, aztán megtorpan, visszakérdez, még egyszer visszakérdez, szemlátomást gond van, mert inkább gombásat ajánl. Hajthatatlan vagyok. Szerencsére nem adja fel, most már rákérdez: biztosan mice-osat kérek? Itt már én is eszmélek, és akkor egeres pizza helyett mégis inkább kukoricásat kérek. Itt nem tudom, hogy az agy, vagy az ösztön, de valami átkapcsolt bennem németre –azért csak rendesen belém verték a gimiben – úgy mondtam a kukoricát (Mais), persze ez angolul mice és egér. Vagy lehet, hogy mégis az ösztön, és túlpörgettem a héja metaforát tegnap? A gyerekeknek rögtön beugrott a Kalózok című film, ahol patkányt esznek. A pizza jó volt, akármi is volt benne, rajta.
Ma egyébként még mindig sok mindenre vártunk hiába, és esős időben nem is tudtunk kirándulni. Így a program: közös uszodázás, foci Árminnal, kis bevásárlás, tegnapi dobozok végleges kipakolása, minden maradék összeszerelése. Eredmény: már annyi cuccunk van, hogy komoly rendetlenséget tudunk rakni. Kezdjük tényleg otthon érezni magunkat.
Sajnos, itt nincs takarítónő, így igyekezünk felfedezni a bennünk élő Hajnit is. Most még a gyerekek is lelkesen porszívóztak, de az a gyanúm, itt kopunk el majd leghamarabb. Meglátjuk mennyire erős a kötelességtudat. Egyben szembesültünk az ősi epsomi átokkal is, amire már az ingatlanosok is felhívták a figyelmet: nagyon kemény a víz – ami jó a híres helyi fürdőnek (már olvasom Epsom történelmét)  - de piszok rossz a mi fürdőszobánknak.
Kudarcos nap az ebay-en, két mikrót is elbuktunk. Mennyire nélkülözhetetlen ez egy modern, környezettudatos háztartásban? A gyakorlat szerint sajnos az, lásd a reggeli kakaó, illetve a jó kis ázsiai levesek melegítéséhez. Vadászunk tovább…
Kavarjuk az iskolát. Lehet, hogy Míra és Ármin mégis tud kezdeni csütörtökön, holnap megyünk is bejárni velük az iskolát, és egyenruhát venni. (Ez otthon Harry Potterrel még eladható volt, de mostanra kiderült, hogy itt nem varázsló köpönyeget hordanak.) Míg mi Zsófival osztottuk a tantárgyakat, Lili elkezdte tanítani őket. Főleg angolul, nagyon aranyosak. És közben Lili kb. 1 nap alatt nyilván kiolvasta már az összes magyar tankönyvét.
Zsófi újabb elemet fedezett fel az otthonról várt dolgok listájára: tészta levesbe, valamint krumplis tésztához. Ez utóbbi nagy családi kedvenc, annak ellenére, hogy egyszer én is elkészítettem meglepetésként a gyerekeknek. Sajnos, nem felejtik el. De én sem fogom többé, hogy mikor kell beletenni a pirospaprikát.
Már egy hete itt vagyunk. Még egészen jól beszélünk magyarul…

2 megjegyzés:

  1. Miért kellene várni a tésztára? http://ordereurofood.com/index.php?osCsid=34e987539926be50af86dda562c9ccaf ;)

    VálaszTörlés
  2. Hát ez tök jó, egész európainak lehet lenni ebben az Európában :-)
    Nem mellesleg a nagymamák is megnyugodhatnak, hogy nem szenvednek hiányt semmiben az unokák

    VálaszTörlés